BÚÉK!

 

ÁLDOTT KARÁCSONYT!

 

Mendelssohn - Velencei gondoladal

Hunyadi Bertalan (7.A)

Karácsonyváró éneklés

 

Osztálykarácsony

 

Adventi gyertyagyújtás

 

 

Áldás minden, ami e program körül történik

 

Egy családban a harmadikos gyermeknek próbálták elmagyarázni, hogy a karácsonyi ajándékokat nem a „Jézuska hozza”. A megbeszélés végül arra az eredményre vezetett, hogy bár valóban a szülők helyezik az ajándékokat a karácsonyfa alá, mégis a „Jézuska hozza” őket, mert „ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak az építők.” Ebben a családban sikerült megérteni és átadni a karácsony egyik szép üzenetét.

Iskolai „karácsoki” programunk minden évben ebben a szellemben valósul meg. A diákok, tanárok, öregdiákok és szülők egyaránt részt vesznek benne, adakoznak, segítenek, de minden ajándékozás körül valamilyen csoda, valamilyen különleges érzés övezi a történéseket. Tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, és áldás minden, ami e program körül történik.

A kiválasztott család tagjai eleinte az ajándékozás hírnökét angyali küldöttként fogadják. Nem akarják elhinni, hogy ez megtörténik és velük történik. Mire az ajándékok átadására kerül sor, olyan megmagyarázhatatlan, olykor szívszorító élmények kísérik a folyamatot, amelyek megerősítik bennünk az együttérzés és a szeretet fontosságán túl, hogy az Úr építi ezt a házat is.

Idén a megajándékozott család ez év folyamán költözött Pannonhalmára, majd utána hirtelen került nehéz helyzetbe, ami szinte kilátástalan állapotot teremtett. Az örökbefogadott gyermekét egyedül nevelő édesanya nehezen, meghatottan, de rendkívül hálás szavakkal fogadta el a Pannonhalmi Bencés Gimnázium karácsonyi támogatását, majd megvendégelte – a hagyományokhoz híven – az ajándékokat házhoz vivő diákokat.

Az egyszerű, de kedvesen otthonos, tornácos, belsőgerendás kis házban valóságos összhang alakult ki az adományozó diákok, prefektusok és az elfogadó család között. Mi adni mentünk, de ajándékot kaptunk – nemcsak tárgyakat, hanem olyan élményeket is, amelyek a lélek gazdagodását szolgálják. Képek segítségével jártunk az Andokban, a Himaláján és a Mont Blanc-on, és az anyuka szívesen mesélt korábbi hobbijáról, a hegymászásról, amelyet most a súlyos betegség és gyermeknevelés miatt már nem folytathat, de büszke minden egyes élményére és emlékére.

Vendéglátóinktól mindannyian egy-egy kék színű mécsest kaptunk ajándékba. A kék a remény és a béke színe, és ezen ajándékokkal, valóságos érzelmi kincsekkel távoztunk a családtól.

A felajánlott összeg lehetővé teszi, hogy az idei „karácsoki” ne csupán pillanatnyi segítséget nyújtson. A következő hónapokban is támogathatjuk a családot, miközben tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül ebben.

Az ajándékozó diákok érzékelték és szeretettel fogadták a rendezett körülmények között élő, de nagyon nehéz helyzetbe került édesanya és lánya örömteli pillanatait. Az együttlét mindannyiunk számára egy felejthetetlen és szívet melengető élmény marad.

 

https://phbences.hu/aldas-minden-ami-e-program-korul-tortenik/

Világjáró nyelvtanár

 

Portugáliában született, Marokkóban, Mauritániában, Szenegálban, Franciaországban, Hollandiában és Spanyolországban is élt. Hét nyelven beszél, és 2024 szeptemberében immár a harmadik tanévét kezdte francia nyelvtanárként a gimnáziumban. Saskia da Costa tanárnővel beszélgettünk.

Saskia multikulturális családba született. Édesapja portugál, anyukája holland. Szülei Marokkóban találkoztak, ahol mindketten misszionáriusként dolgoztak. Ő maga Portugáliában látta meg a napvilágot, majd születése után a család visszaköltözött Marokkóba, de később éltek Mauritániában és Szenegálban is. Saskia összesen 15 évet töltött Afrikában. 17 éves volt, amikor – immár egyedül – Franciaországba költözött, ott fejezte be a középiskolát. Bátyjával egy városban, de külön éltek.

Az egyetemet is Franciaországban végezte. Az alapképzés után két évig Spanyolországban dolgozott pedagógiai asszisztensként, majd visszatért Franciaországba, ahol elvégezte a francia mint idegen nyelv mesterképzést, és munkába állt. Prefektusként dolgozott egy gimnáziumban. Egy álláskereső portálon látta meg a Magyar-Francia Ifjúsági Alapítvány hirdetését, akik Magyarországra kerestek francia nyelvtanárt. Az már csak az interjún derült ki, hogy Budapesten vagy Pannonhalmán van szabad állás, ő pedig gimnáziumunkat választotta.

„Korábban soha nem jártam Magyarországon. Pannonhalmáról is csak fotókat láttam. Amikor megérkeztem, csak annyit tudtam mondani, hogy »Váó, itt fogok dolgozni?«” Lelkesedése pedig azóta sem hagyott alább. „Nagyon szeretek Pannonhalmán és a gimnáziumban lenni. Az első pillanattól szeretettel fogadtak és befogadtak. Soha nem hagytak magamra. Mindenki nagyon kedves volt, és őszintén érdekelte őket, hogy vagyok. Ez a mai napig is így van” – meséli.  

Bár Saskia ideérkezésekor öt nyelven – anyanyelvi szinten angolul, franciául, és folyékonyan spanyolul, hollandul és portugálul – beszélt és németül is elboldogult, magyarul csak annyit tudott: „Jó napot kívánok!” Saját bevallása szerint azt is rossz kiejtéssel. Azt mondja egy új nyelvnél általában már egy hónap után nagyjából mindent megért, de a magyarnál három hónap után csak ott tartott, hogy a beszélgetés témakörét sikerült megfejtenie. A nyelvi nehézségek miatt az első hónapokban számos komikus helyzetbe keveredett. Egyszer például, amikor a boltban almabort szeretett volna vásárolni, a pénztáros kérte a személyi igazolványát. Hiába magyarázta neki a kasszás, hogy milyen kártyára lenne szüksége, ő már a bankkártyájától kezdve a bevásárlókártyáján át mindenfélét megmutatott, mire rájött, hogy azt szeretnék ellenőrizni, hogy elmúlt-e 18 éves – meséli nevetve.

Ma már sokkal jobban beszél magyarul. Szinte mindent megért, csak egy-egy szó okoz neki nehézséget, és bármilyen beszélgetésbe be tud kapcsolódni. Bár néhány kifejezés nem mindig jut eszébe, és itt-ott a ragozásnál, toldalékoknál is vét hibát, de valljuk be őszintén, ember legyen a talpán, aki ennyi idő után a nulláról kezdve hibátlanul beszélne magyarul. Baptistaként egy győri gyülekezetbe jár, és azt mondja, ott is sokat tanult, hisz az istentiszteletek mind magyarul zajlanak.

A tanításban azt szereti a legjobban, amikor látja a diákok szemében a csillogást. „Nagyon jó érzés, amikor látom, hogy motiváltak, széles mosollyal jönnek be az órára, és jól érzik magukat. Nemcsak az a fontos, hogy tanuljunk, hanem az is, hogy mindezt jó hangulatban tegyük.” Örömmel tölti el diákjainak sikere: többen bejutottak már közülük a francia OKTV-döntőbe, és letették a nyelvvizsgát.

Pannonhalmán pedig leginkább a hely békéje és a közösség fogta meg, és egy gyerekkori álma is teljesült. „Mindig szerettem volna, valamilyen hangszeren megtanulni játszani, de eddig nem volt rá lehetőségem. Délutánonként hallom, ahogy a diákok gyakorolnak a gimnáziumban, és nagyon szépen zenélnek. A tavalyi végzőseim rendkívül muzikálisak voltak, és ez engem is motivált. Így hát feltettem magamnak a kérdést, hogy miért is ne próbálnám meg?” Néhány hónapja kezdett zongorázni tanulni, heti egy alkalommal jár tanárhoz, és azt tervezi, hogy vesz egy zongorát, hogy ne csak a gimnáziumban, hanem otthon is tudjon gyakorolni. „Úgy érzem magamat, mint egy gyerek az órákon, hogy valami teljesen újat tanulhatok. Még mindig nagyon kezdő vagyok, de már egy picit tudok játszani.”

 

https://phbences.hu/vilagjaro-nyelvtanar/

 

MOZI (33.)

 

https://kritikustomeg.org/film/721/fratello-sole-sorella-luna-napfiver-holdnover-1972

 

1.       Franco Zeffirelli: Napfivér, Holdnővér (1972)

2.       Edoardo De Angelis: Comandante – A parancsnok (2024)

3.       Vittorio De Sica: Biciklitolvajok (1948)

4.       Comencini: Gyerekvonat (2024)

5.       Ritesh Batra: A fénykép (2019)

6.       Antal Nimród: Kontroll (2003)

7.       Denis Imbert: Járatlan utakon (2023)

8.       Hajdu Szabolcs: Fehér tenyér (2006)

9.       Natja Brunckhorst: A változás valutája (2024)

10.    Margarethe von Trotta: Az ígéret (1994)

11.    Chris Sanders: A vad robot (2024)

12.    Michael Curtiz (Kertész Mihály): Casablanca (1942)

13.    Halfdan Ullmann Tøndel: Armand (2024)

14.    Szobolits Béla: A szegénységről három tételben (2009) /dokumentumfilm/

15.    Dénes Gábor: A mélység titkai (2005) /dokumentumfilm/

16.    M. Kiss Csaba, Rohonyi Gábor: Brazilok (2017)

17.    Fernando Meirelles, Kátia Lund: Isten városa (2002)

18.    Mészáros Márta: Napló apámnak, anyámnak (1990)

19.    David Schurmann: Barátom a pingvin (2024)

20.    Marios Piperides: A kutyám nélkül soha (2018)

21.    Marjane Satrapi: Párizsi pillanatok (2024)

22.    Fritz Lang: M – Egy város keresi a gyilkost (1931)

23.    Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból (2015)

24.    Eric Besnard: Reggeli a hegyen (2024)

25.    Alexandre de La Patelliere, Matthieu Delaporte: Monte Cristo grófja (2024)

26.    Charles Chaplin: Nagyvárosi fények (1931)

27.    Szimler Bálint: Fekete pont (2024)

28.    Paolo Taviani, Vittorio Taviani: Szent Lőrinc éjszakája (1982)

29.    Alexandre Charlot, Franck Magnier: A tökfilkó (2024)

30.    Greg Berlanti: Vigyél a Holdra (2024)

31.    Matteo Garrone: Én vagyok a kapitány (2024)

32.    Katja von Garnier: Menedék (2013)

33.    Fehér Zoltán: Múlt és jelen: Vizeink az ember kezében (2022) /dokumentumfilm/

A teremtés érintése – Portréfilm Binzberger Ákos pannonhalmi bencés szerzetesről

 

A Szent Ágoston-i „Szeress, és így tedd, amit tenni akarsz…” gondolat ihlette sorozatban egy-egy szerzetes beszél szabadidős tevékenységéről és ezen keresztül az életéről, Istennel való kapcsolatáról. Ebben a részben Binzberger Ákos OSB osztja meg gondolatait a világmindenségről.

A tízrészes sorozat készítői – Mészáros Anett szerkesztő, forgatókönyvíró-riporter és Bartos Bence operatőr-vágó – különböző rendekhez tartozó szerzetesekkel beszélgettek kedvteléseikről, szabadidős tevékenységeikről és ezen keresztül az életükről, istenkapcsolatukról. A filmes portrékban ezek bemutatásán keresztül osztják meg gondolataikat a szerzetesek – akik között van, aki csillagászattal foglalkozik, más sportol, van köztük festő, ikonfestő, zenész és biológus is.

A kilencedik részben Binzberger Ákos pannonhalmi bencés szerzetes osztja meg gondolatait a világmindenségről.

„Tudom, hogy ennek óriási mélységei vannak, tehát hogy ez a mélységre való rácsodálkozás ott van, amikor az égre nézek.

(...) a szüleim mesélték, hogy nyaraláskor, amikor én nem a többiekkel fociztam, hanem milliméterpapíron ábrákat rajzoltam, akkor azt kérdezték, hogy pótvizsgára készülök-e. Szóval ez már nagyon ősi dolog, hogy a számok világa érdekelt, és hát az óriási nagy számok, a csillagászati adatok. Nagymamámnak volt egy atlasza; aztán kaptam csillagtérképet, ami segített azonosítani különböző égitesteket; aztán eljött az ideje, hogy távcsövet is kaptam otthon – az persze még nem volt olyan komoly, mint amit itt, Pannonhalmán találtam.

Sokat olvastam ezzel kapcsolatban, és tulajdonképpen valahogyan a távolságok, az óriási méretek bilincseltek le, meg aztán az is, hogy amit látunk, az attól függ, hogy milyen messze van, lehet, hogy öt évvel ezelőtti pillanatképet látunk, mert a fény öt év, mire ide jut, de aztán vannak olyan égitestek, amelyek több millió évvel ezelőtti jelenségeket mutatnak.

(...) Korábban, amikor még osztályfőnök, prefektus voltam, akkor csináltam csillagászati szakkört is; de amikor a táblára kiírom, hogy a Szaturnusz gyűrűjét lehet nézni, vagy a Vénusz sarlóját, akkor arra azért 30–40 gyerek is el szokott jönni. És most, hogy plébános lettem, már a vasárnapi hirdetésben is meghirdettem, hogy a következő héten mikor várom az érdeklődőket a templom előtti bástyára. (...)

A végtelennel kapcsolatosan lebilincsel, hogy ahogyan a távolság egyre nő, tulajdonképpen – mai tudásunk szerint – úgy 13 milliárd évvel ezelőtt volt az ősrobbanás, és ebből az következik, hogy 13 milliárd fényév az a távolság, ami egyáltalán létezhet számunkra, ahonnan jöhet jel, és hogy ilyen távolságok, ilyen messzeségek..., ugyanakkor, ha egy napsütötte délelőttön kitesszük a tenyerünket, akkor érezzük a Napnak a melegét – hogy micsoda energia lehet abban a Napban, hogy 150 millió kilométerre is melengeti a tenyeremet, és hogy nem egy nap van, hanem sok millió ilyen nap van, hogy honnan van ez a rettentő energia.

Szóval valahol a teremtésnek az érintse, vagy valahol ennek a forrása szinte tapasztalható, vagy elgondolkoztató, csodálható. Ez lebilincsel.

Nagyon szeretem ezt a réztávcsövet (...) ennek megvan a súlya és a biztonsága. A gyerekek szokták kérdezni, hogy milyen messze lehet ezzel a távcsővel látni, és akkor mindig mondom, hogy hát én szabad szemmel is több ezer fényévre ellátok, hiszen amikor a csillagos eget látjuk, akkor nagyon messze ellátunk. Nem az a különleges a távcsőnél, hogy messze lássunk, hanem az a különleges, hogy kinagyítja a látszólagos képet. (...) azt lehet mondani, hogy körülbelül ötvenszeresére nagyítja ki a látványt, tehát az, ami esthajlnal csaillagnak látszik, a távcsővel szépen látható a sarlóalakja, vagy a Jupiternek a holdjai. (...) a leglenyűgözőbb látvány a Hold a krátereivel.

Sokszor azon gondolkodtam, hogy hogyan is tudom elképzelni az ősrobbanás fizikai-kémiai törvényei után, hogy az élet, meg az ember szelleme-lelke megjelent, hogy bele kellett-e nyúlni az Istennek ebbe. És akkor nagyon eligazító volt számomra egy teológusnak a könyvét olvasva, hogy milyen Istenről alkotott kép az, ha azt képzelem, hogy neki barkácsolni kell, vagy korrigálnia kell menet közben a teremtést. 

Inkább úgy kell elképzelni, hogy folyamatosan, a fizikai törvények működése mellett folyamatosan teremt, és az, hogy mi létezünk és létben tart, az is az Ő teremtő erejének ajándéka.

Tehát egy folyamatos jelenlét az, ami számomra megnyugtató.

Minden valóságosan emberi, és valóságosan e világi, és egyszerre valóságosan isteni csodák sorozata az, ami itt, a világban tapasztalható.

Érdekes elgondolkozni ezen a párhuzamon, hogy korábban földközéppont, Föld körüli mozgásokban képzelték el a bolygókat és a Napot, a csillagokat, és aztán Kepler révén ismertük fel, hogy a Nap körül keringünk mi is, és még tovább a galaxisunkban egész más mozgások vannak. Ennek valahol ott van az analógiája, hogy kiskorban nagyon magunk körül gondolkodunk, és a magunk szükségletei a legfontosabbak, de ahogyan érik az ember, és aztán rátalál a hivatására, egyre inkább (...) a másokkal való törődés, másokra való figyelés, majd ennek a további távlata lesz az, hogy:

Uram, te mit vársz tőlem?

Sokszor nem úgy fogalmazom, hogy az Isten akarata mi, mert ebben van egy (...) keménység. Nekem nagyon szimpatikus az, hogy mi az, ami kedvére van az Úrnak, mi az, amiben örömét találja. (...)

A feltekintés akkor válik, azt gondolom, imává, amikor valamiképpen kinyílik – átvitt értelemben is – a távlat, hogy valahol ott van a rácsodálkozás, és valahol ott van a szemlélődés.

(...) amikor már szemlélődöm, és talán magamról a fókuszt átviszem az embertársamra, átviszem a teremtésre, átviszem a csodálkozásra, az újnak, a meglepőnek a befogadására, ez már, azt gondolom, hogy egy előkészület arra, hogy aztán az Isten ebbe a megnyíltságba, érzékenységbe beléphessen, megszólíthasson, megérinthessen, inspirálhasson.

De az

Isten persze megfoghatatlanul egyszerre ott van a távlatban, és egyszerre ott van a szívünk mélyén, ahogyan az ő Lelke inspirál bennünket.”

 

 

Forrás és fotó: Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája (MSZKI)

Magyar Kurír

 

 

https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-teremtes-erintese-portrefilm-binzberger-akos-pannonhalmi-bences-szerzetesrol

Evita (Győri Nemzeti Színház)

 

Evita egy fogalom. Evita a nő - kultikus imádat és totális elutasítás között. Evita a megértett és eltaszított. Evita az imádott és az üldözött. Evita az ember. Egy musical az emberi sors dallamairól, amiben az élet nem egyértelmű: sokszor menekülnénk, mégis keresünk. Néha megpihennénk, de hajtunk tovább. Megmutatnánk magunkat, de játszanunk kell. Rajongásig szeretünk és kifulladásig élünk. Ez a kettősség végigkísérte Eva Perón életét, ahogyan a megtagadott gyerekből milliók által elismert és szeretett first lady vált belőle, és mindez a róla készült musicalben is kirajzolódik, amit ezúttal színházunk deszkáin láthat a győri közönség.

 

Magyar szöveg: Miklós Tibor

 

Evita..................................................GADÓ ANITA m.v ./ HORVÁTH MÓNIKA m.v.

Che...................................................SZEMENYEI JÁNOS m.v. / PESÁK ÁDÁM m.v.

Peron...............................................NAGY BALÁZS / CSENGERI ATTILA m.v.

Magaldi............................................FEJSZÉS ATTILA / KOCSIS DÉNES m.v.

Szerető................................................MOLNÁR ÁGNES

 

Közreműködik a Győri Nemzeti Színház zenekara, énekkara és tánckara,

valamint a MATE Kaposvári Campus Rippl-Rónai Művészeti Intézetének színész hallgatói:

BUVÁRI LILLA, FÖLDI CSENGE, GYIMESI ÁDÁM, GYÖNGYÖSSY CSENGE, KALIVODA IMRE, KELEMEN MÁRK, KOVÁCS BOGLÁRKA, MACZKY-KŐ BÁLINT, RAJNAI LÁZÁR,

SZENTIVÁNYI NIKOLETT

Díszlet: HORESNYI BALÁZS Karigazgató: BALOGH ESZTER Súgó: JAKAB ANITA			Jelmez: ÁRVA NÓRA Tánckarvezető: FEKETE MIKLÓS Ügyelő: KARÁCSONY SZILVESZTER
	Korrepetitor: KERTES ANNA, MEDVECZKY SZABOLCS Rendezőasszisztens: MOLNÁR VIRGÍNIA Koreográfus: SZŐLLŐSI KRISZTINA Karmester: SILLÓ ISTVÁN / MEDVECZKY SZABOLCS Rendező: BAKOS-KISS GÁBOR   https://gyoriszinhaz.jegy.hu/program/evita-161552