"...folyt a sárga lé Hencidától Boncidáig..."
Bihar - Szilágyság - Mezőség (275 km)
2025. aug. 4-10.
népmesék – Hencidától Bonc(h)idáig, Kalotaszeg, Erdély, Partium, Mezőség, Bihar, Királyhágó, Nagyvárad, Szent László, bencések, Mátyás király, Wesselényi Miklós, Arany János – Toldi, Ady Endre, Léda, Csinszka, Janus Pannonius, Vitéz János, Kallós Zoltán, Bánffy-kastély, ortodox fatemplomok, vadkempingezés a Királyhágón, Házsongárd, Fadrusz János, Kolozsvári-testvérek Szt. György szobra, sós feredő, Válaszút, útmenti dinnyézések, defektek (csak nekem), láncszakadás, szerpentinek, 545 km, hét nap tekerés, 20 bringás, zacskós levesek, chilis bab konzerv, iszapfürdő, erdélyi népviseletek, fiatornyok, kazettás mennyezetek, kastélyromok, Kós Károly, Bocskai István, Szentjobb, Mercurius apát, Berekis, Szent László-herma, Kolozsmonostor - bencés monostor, erdélyi vendégszeretet, Nagyfalu és Toldi Miklós, Nagyváradi Napló, Kincses Kolozsvár, Körös-parti Athén, Sebes Körös forrása, erdélyi Versailles, reneszánsz, középkori templomok, gótika, Bánffy-kastélyok, Gyalui egyezmény, Heltai Gáspár és a könyvnyomtatás, református templomok, középkori freskó(töredékek), Zilah, Szék (Felszeg, Csipkeszeg, Forrószeg), táncház-mozgalom, tisztaszoba, szabadidő, Dzsida Jenő, Apáczai Csere János, Szenczi Molnár Albert, Reményik Sándor, kakasos templom, Körösfő, Csucsa – Boncza-kastély, szecesszió Váradon, sátrazás, napi evangélium, kísérőkocsi, indulunk, egggggyessooor!
1. nap: aug. 4. (hétfő)
(Berettyóújfalu) → Hencida → Szentjobb 15+70 km
2. nap: aug. 5. (kedd)
Szentjobb → Szilágynagyfalu 75 km
3. nap: aug. 6. (szerda)
Szilágynagyfalu → Kraszna → Zilah → Almásszentmihály 70 km
4. nap: aug. 7. (csütörtök)
Almásszentmihály → Válaszút → Bonchida 60 km
5. nap: aug. 8. (péntek)
Bonchida → Szék → Kolozsvár 45 km
335 km (1-5. nap) + 195 km (6-7. nap)
+ 2 nap:
6. nap: aug. 9. (szombat)
Kolozsvár → Körösfő → Királyhágó 105 km
7. nap: aug. 10. (vasárnap)
Királyhágó → Nagyvárad → Ártánd → Biharkeresztes 90 km
össz.: 545 km
eddig: 12.265 km
... valamikori tervek a jövőre: /tervezés alatt/
- Athén
- Szász erődtemplomok (csillagtúra)
- Mükéné - Trója (Kis-Ázsia)
- Szicília (körtúra)
- Szentpétervár
- Gibraltár
- Csíksomlyó
- Milánó
- Barcelona
„HENCIDÁTÓL BONC(H)IDÁIG”
2025. aug. 4-10. (hétfő - vasárnap)
0. nap: aug. 3. (vasárnap)
· Pannonhalma → Budapest, Nyugati Pu. → Berettyóújfalu
· BERETTYÓÚJFALU: Csonkatorony – Herpályi templomrom (12. század)
1. nap: aug. 4. (hétfő) Berettyóújfalu – Hencida - Szentjobb 15 + 70 km
FOTÓK:
https://ph-2028a.blogspot.com/2025/08/1-nap-hencida-szentjobb.html
· (Pannonhalma →) Bp., Nyugati Pu. (6:15) → Berettyóújfalu (8:58)
· találkozó, bepakolás és indulás… (Berettyóújfalu, templomrom)
útvonal: Berettyóújfalu - Szentpéterszeg - Gáborján - Hencida - Kismarja - Berettyó-töltés - Pelbárthida - Paptamási - Kügy - Bihar - Hegyközkovácsi - Szalárd - Újfegyvernek - Berettyócsohaj - Szentjobb
· BERETTYÓÚJFALU
o Csonkatorony – Herpályi templomrom (12. század)
o Fehértemplom (templomrom)
· HENCIDA [testvértelepülés: Bonchida]
o református templom [Szabó Kati néni]
· KISMARJA
o castellum
o Bocskai István (Kolozsvár, 1557. jan. 1. – Kassa, 1606. dec. 29.) szobra és „szülőhelye”
o Berettyó-töltés: Kismarja → [államhatár] → Pelbárthida és Partium
· PARTIUM és BIHAR
· PELBÁRTHIDA
o középkori református templom (13. század; [Gutkeled nemzetség])
· BIHAR
o bihari földvár (13. század) és Szent László király
o ebéd a földvár sáncainál…
· SZALÁRD
o Adorjánvár romjai (13. század)
https://varlexikon.hu/adorjanvar
· SZENTJOBB [testvértelepülés: Szentpéterszeg]
o szentjobbi apátság (11. század) és vár romjai (kastély)
https://varlexikon.hu/szentjobb
o Szent László király szobra [1084: Berekis → Szentjobb]
o Mercurius apát szobra
o katolikus temető
o vendéglátónk: Zatykó Jácint polgármester (bográcsvacsora)
o sátrazás a sportpályán
2. nap: aug. 5. (kedd) Szentjobb – Szilágynagyfalu 75 km
FOTÓK:
https://ph-2028a.blogspot.com/2025/08/2-nap-szentjobb-szilagynagyfalu.html
útvonal: Szentjobb - Biharcsalános - Nadántelek - Hagymádfalva - Kövesegyháza - Sástelek - Felsőderna - Bodonos - Almaszeg - Papfalva - Várvíz - Füves - Baromlak - Blágarét - Cserpatak - Berettyószéplak - Porc - Ipp - Szilágyzovány - Szilágynagyfalu
· SZENTJOBB
o vendéglátónk: Zatykó Jácint polgármester (reggeli és idegenvezetés)
o Mercurius apát szobra és a Szentjobb; Szt. László király
o katolikus templom; Szent István király szobra; Mária-kegykép
o kastélyfelújítás és ásatás/feltárás
· FÜVES
o ortodox fatemplom
· SZILÁGYSÁG
· SZILÁGYZOVÁNY
o református templom (17. század)
· SZILÁGYNAGYFALU
o Bánffy-kastély (14-15. század) és katolikus templom
o református templom (15. század; késő-gótika)
o Arany János szobra (2006) [Toldi Miklós Nagyfaluja (?)]
o vendéglátónk: Szőnyi Levente református lelkipásztor és Boér László kántor
o sátrazás a Bánffy-kastély parkjában
3. nap: aug. 6. (szerda) Szilágynagyfalu – Almásszentmihály 75 km
FOTÓK:
https://ph-2028a.blogspot.com/2025/08/3-nap-szilagynagyfalu-almasszentmihaly.html
útvonal: Szilágynagyfalu - Krasznahosszúaszó - Ráton - Kraszna - Magyarkecel - Egrespatak - Zilah – Csömörlő - Alsóegregy - Vaskapu - Almásszentmihály
· SZILÁGYNAGYFALU
o református templom (15. század; késő-gótika)
o Arany János szobra (2006) [Toldi Miklós Nagyfaluja (?)]
· KRASZNA
o református templom (14. század); fakazettás mennyezet (17. század); toronytúra
o Petőfi Sándor szobra
· ZILAH [a Szilágyság központja!]
o Wesselényi Miklós szobra (1902; szobrász: Fadrusz János)
o Ady Endre szobra
o egykori Wesselényi Miklós Református Kollégium (Ady Endre egykori iskolája)
·
Mojgrád: római castrum romjai
· CSÖMÖRLŐ
o Szent Mihály és Gábriel arkangyalok ortodox fatemplom
· VASKAPU
o MTZ Grill
o Szent Mihály és Gábriel arkangyalok ortodox fatemplom
· ALMÁSSZENTMIHÁLY
o Szent Mihály és Gábriel arkangyalok ortodox fatemplom
o vendéglátónk: Lung Cornel polgármester és Cosma Călin alpolgármester
o sátrazás az iskola udvarán (esti foci és vacsora)
4. nap: aug. 7. (csütörtök) Almásszentmihály – Bonchida 60 km
FOTÓK:
https://ph-2028a.blogspot.com/2025/08/4-nap-almasszentmihaly-bonchida.html
útvonal:
Almásszentmihály - Hídalmás - Drág - Kisesküllő - Nagyesküllő - Magyarfodorháza
- Borsaújfalu - Csomafája - Kide
- Kolozsborsa - Bánffytanya - Válaszút
- Bonchida
· ALMÁSSZENTMIHÁLY
o szilágysági napfelkelte
· HÍDALMÁS
o Hatfaludy-kúria romjai (18-19. század)
o
református templom és ortodox
fatemplom
· DRÁG
o Wesselényi-Bethlen-kastély(rom) (17-19. század)
o
ortodox fatemplom (1806)
· KISESKÜLLŐ
o ortodox fatemplom
· BORSAÚJFALU
o
Bar
Big Scorpion (ebéd)
·
KIDE
o
középkori
református templom (13. század)
o
római
katolikus templom
o
Szent
György ortodox fatemplom
· MEZŐSÉG
· VÁLASZÚT
o Bánffy-kastély (Wass Albert szülőhelye)
o Kallós Zoltán Néprajzi Múzeum és Népművészeti Központ
· BONCHIDA
o Bánffy-kastély (15. század) [„Erdélyi Versailles”]
o gótikus református templom (13. század)
o sátrazás: Secret Garden Camping
5. nap: aug. 8. (péntek) Bonchida – Kolozsvár 45 km
FOTÓK:
https://ph-2028a.blogspot.com/2025/08/5-nap-boncida-kolozsvar.html
útvonal: Bonchida - Szék - Gyulatelke - Visa - Kötelend - Kolozskorpád - Apahida – Szamosszentmiklós - Kolozsvár
· MEZŐSÉG
· BONCHIDA
· SZÉK [Felszeg, Csipkeszeg, Forrószeg]
o Dezső Sára és édesanyja széki viseletei
o református templom (12. század; román és kora-gótikus; cisztercita!)
o tájház [Mezőségi népviselet és táncház!]
o széki sós fürdő
[sóbányászat: a középkorban Szék szabad királyi városi rangot kapott!]
· KOLOZSVÁR /Kincses Kolozsvár/
o Szent Mihály-templom (14. század)
o Mátyás király lovas szobra (1902; szobrász: Fadrusz János)
o vendéglátónk: László Attila főesperes-plébános és Czirák Ottó káplán
o búcsúvacsora: Nuka Bistro
o Mátyás király szülőháza
o Szarvas-ház [Heltai Gáspár nyomdája (1550) és Bocskai István szülőháza!]
o esti séta a belvárosban
6. nap: aug. 9. (szombat) Kolozsvár – Királyhágó 105 km
FOTÓK:
https://ph-2028a.blogspot.com/2025/08/6-nap-kolozsvar-kiralyhago.html
útvonal: Kolozsvár - Kolozsmonostor - Szászfenes - Magyarlóna - Gyalu - Nagykapus - Gyerővásárhely - Gyerőfalva - Körösfő - Sárvásár - Bánffyhunyad - Sebesvár - Kecskéstanya - Kissebes - Csucsa - Körösfeketetó - Királyhágó
· KOLOZSVÁR /Kincses Kolozsvár/
o hajnali szentmise (Szt. Mihály-templom)
o Szent Mihály-templom (14. század)
§ középkori freskók és királylépcső
§ Fadrusz János korpusza
§ torony- és padlástúra (harangok és Covid-időkapszula)
o Mátyás király lovas szobra (1902; szobrász: Fadrusz János)
o Bánffy-palota (1786)
o Egyetemi templom (1724)
o Babes-Bolyai Tudományegyetem (1902)
o Farkas utcai református templom (1516)
o Kolozsvári-testvérek Sárkányölő Szent György szobrának (14. század) másolata [az eredetit Prágában őrzik!]
o Szabó-bástya
o Házsongárdi temető (1585)
§ Kós Károly síremléke
§ Reményik Sándor síremléke
§ Dzsida Jenő síremléke
§ Apáczai Csere János síremléke
§ Szenczi Molnár Albert síremléke
o Kós Károly kakasos temploma (1913)
· KOLOZSMONOSTOR
o legkeletibb bencés apátság temploma (11. század)
o Kós Károly tervezte harangtorony
· SZÁSZFENES
o római katolikus templom (14. század)
· GYALU
o református templom (és kalotaszegi kézimunkák)
o Bánffy-(vár)kastély
o római castrum romjai
· KÖRÖSFŐ
o Sebes-Körös forrása
o kalotaszegi református templom (1764; Umling Lőrinc festette fakazetták)
o Vasvári Pál-emléktábla [1849. júl. 6-án esett el Havasnagyfalu közelében, a Gyalui-havasokon]
· BÁNFFYHUNYAD
o református templom (13-16. század; Umling Lőrinc festette fakazetták)
o „Kis-India” (bánffyhunyadi cigánypaloták)
· CSUCSA
o Boncza-kastély és Ady-emlékmúzeum
o ortodox fatemplom (16. század)
o Octavian Goga mauzóleuma
· KIRÁLYHÁGÓ (582 m)
o Királyhágó: Erdély kapuja
o vadkempingezés az erdő szélén…
7. nap: aug. 10. (vasárnap) Királyhágó – Nagyvárad – Biharkeresztes 90 km
FOTÓK:
https://ph-2028a.blogspot.com/2025/08/7-nap-kiralyhago-nagyvarad.html
útvonal: Királyhágó - Báródsomos - Nagybáród - Kisbáród - Köröstopa - Körösgégény - Kisősi – Tőtös - Tinód - Élesd - Alsólugos - Örvénd - Pusztaújlak - Mezőtelegd - Fugyivásárhely - Nagyvárad - Biharszentjános - Bors - Ártánd - Biharkeresztes
· KIRÁLYHÁGÓ (582 m)
o napfelkelte a Királyhágóról
· KISŐSI
o ortodox templom (vasárnapi liturgia)
· ÉLESD
o
Batthyány-Bethlen kastély (19.
század)
o
református templom
· ÖRVÉND
o református templom (középkori falképtöredékek)
· NAGYVÁRAD /„Körös-parti Athén”/
o Várad vára
§ Szent László lovasszobra
§ Várad középkori székesegyházának feltárt romjai: Szent László és Luxemburgi Zsigmond síremlékei
Szt. László alapította Szűz Mária monostor („magyar Compostela”)
§ Nagyvárad Városi Múzeuma
§ Vártemplom
o Vitéz János és Janus Pannonius (Búcsú Váradtól)
o Ady Endre és a Nagyváradi Napló
o szecesszió Váradon
o Sas Palota
o zsinagóga (1878)
o Szt. László római katolikus templom (1733)
o Szt. Miklós görögkatolikus székesegyház
o EMKE Kávéház (1902)
o Szigligeti Színház
o Ady Endre Elméleti Líceum – Ady Endre emléktábla
o Holnaposok szoborcsoport (2012)
o Ady Endre Emlékmúzeum (egykori Mülleráj) és Ady Endre mellszobra
o Léda-ház (Léda és Ady szobra)
o Püspöki Székesegyház (18. század)
§ Szt. László csatabárdja; Szt. László-szobor (1893)
o Püspöki Palota (1770)
§ Szent
László-herma (19. század)
o Kanonok-sor (1776)
o
Nagy-Sándor József szülőháza
o
váradolaszi református templom
· BORS → ÁRTÁND → BIHARKERESZTES
o Biharkeresztes vá. (15:41) → (Berettyóújfalu→) Püspökladány vá. → Budapest – Nyugati Pu. (18:29) → Pannonhalma
A nagyotmondó legény
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy szegény ember, s annak három fia. Egyszer a király kihirdetteti az egész országban, hogy annak adja leányát s fele királyságát, bárki fia-borja legyen, aki valami olyat tud mondani, hogy azt ő el ne higgye. Meghallja ennek a hírét a szegény ember, s mondja a fiainak: - Na, fiaim, próbáljatok szerencsét, hátha megsegít az Isten. Az idősebb meg a középső fiú azt mondták, hogy ők már csak itthon maradnak, túrják a földet, hanem a legkisebb fiú kétszer sem mondatta magának, indult a király városába. Hát, amikor megérkezik a király udvarába, tele van az udvar királyúrfiakkal, hercegekkel, grófokkal, bárókkal, minden rendű és rangú legényekkel. Volt ott hosszú süveges tót is, de még cigánylegény is. Mondottak azok mindent, egyik nagyobbat a másiknál. De mondhattak akármit, a király mindent elhitt. Mikor aztán nagy szégyenkezve mind eltakarodtak, s kitisztult az udvar, fölment a szegény legény a királyhoz, köszöntötte illendőképpen. - Adjon isten, jó napot, felséges királyom! - Adjon isten, fiam, hát mi járatban vagy? - Én bizony, felséges királyom, szeretném feleségül venni a királykisasszonyt. - Elhiszem, fiam, de aztán miből tartanád el? - Hát van egy kicsi földünk. - Elhiszem, fiam. - De van ám két ökrünk is, meg egy tehenünk. - Elhiszem, fiam, hogyne hinném. - Hm, de a minapában akkorára nőtt az udvarunkban a trágyadomb, mint egy torony. - Én azt is elhiszem, fiam, hogyne hinném. - Azt a nagy trágyadombot a két bátyámmal mind kihordottuk egy talyigán, három nap alatt. - Hiszem, fiam, hiszem. - Az ám, csakhogy nem a mi földünkre hordottuk, hanem a szomszéd földjére. - Hiszem, fiam, hiszem. - Mikor ezt észrevettem, hazamegyek, s mondom az apámnak, hogy mi történt. - Hiszem, fiam, hiszem. - Kimentünk négyen, megfogtuk a földnek a négy sarkát, felemeltük, s a trágyát szépen a mi földünkre borítottuk. - Én elhiszem fiam, ha nem is mondod. - Azután bevetettük a földünket búzával. - Hiszem, fiam, hiszem. - De aztán nőtt ebből a búzából olyan sűrű rengeteg erdő, hogy olyat még felséged sem látott. Termett ott annyi makk is, mint égen a csillag. - Hiszem, fiam, hiszem. - Mondja az apám: "Én bizony nem vágom ki ezt az erdőt, hanem veszek egy csorda disznót, s a makkot megetetem." - Hiszem, fiam, hiszem, hogyne hinném. - Az ám, de a disznócsorda mellé pásztor is kellett. - Hiszem, fiam, hiszem. - Mit gondol, felséges királyom, kit fogadott fel az apám? Felségednek éppen az öregapját. - Hazudsz, te akasztófáravaló! - kiáltott nagy haraggal a király. De már most hiába, elszólta magát. Egyszeriben papot hívatott, a leányát összeadatta a szegény legénnyel, neki adta fele királyságát, s megígérte, hogy holta után övé lesz az egész. Csaptak aztán nagy lakodalmat, folyt a bor Hencidától Boncidáig. Mindenki kapott valamit, aki odakerült. Én is egy csontot kaptam, azzal elszaladtam. Itt a vége, fuss el véle.
/Benedek Elek gyűjtése/
A szegény ember kakasa
Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek semmije sem volt az „égvilágán”, csak egy kicsi kakasa. Egyszer csak úgy megehül ez a szegény ember, hogy a szeme zöldet, veresét látott, s nagy kínjában szinte falra mászott. Ő bizony – gondolja magában – egyet se kínozza magát, hanem megöli a kakast, s mind egy falásig megeszi.
– No, te kakas – mondja neki -, hamar tégy vizet a tűzhöz, hogy főzzelek meg!
– Ne ölj meg, édes gazdám – rimánkodott a kicsi kakas -, keresek én neked a szemét közt egy krajcárt, azon veszek egy tojást, s úgy tartlak, mintha a királynál vacsoráltál volna.
Azt mondta erre a szegény ember:
– Hát jól van, én bizony nem is bánom, csak aztán tojás legyen, mert különben kést látsz!
Elszalad a kicsi kakas, de nem a szemétdombra, szalad az erdőbe. Ott találkozik egy nyúllal.
Kérdi a nyúl:
– Hová futsz, te kicsi kakas?
– Csak ide egy kúthoz, nyúl barátom. Azt hallottam, hogy aki abb’ a kútban megferedik, aranyos lesz tőle.
– Vígy el engem is, te kicsi kakas!
– Jó szívvel – feleli a kakas -, csak gyűjts még társakat magad mellé!
Elfut a nyúl, s gyűjt is maga mellé vagy ötven nyulat. A kicsi kakas pedig elvezette őket egyenest a király udvarába, s bejelentette a királynak: Otromfotrom őnagysága tiszteli őfelségit, s ötven nyulat küld neki ajándékba.
Mondja neki a király:
– Hé, kicsi kakas, hát a te gazdád olyan nagy úr volna?
– Meghiszem biz’ én – feleli a kakas -, az én gazdám akkora nagy úr, hogy mind a két zsebében egy-egy aranyóra van!
A király megörvendett a szép ajándéknak, s a kakasnak egy aranyat adott. Aj, megfutamodott most a kicsi kakas, futott, mint a rút idő, hogy a lelkit is majd kiszuszogta. Mire hazaért, a gazdája már el volt nyúlva a földön a szörnyű nagy éhségtől. A kicsi kakas egyszeriben elemózsiát teremtett a szomszédságból, s jól megtraktálta a szegény embert.
No, telik-múlik az idő. Hát a szegény ember ismét csak szörnyen megehül, s ismét meg akarja ölni a kakast. De a kakas most is megígéri, hogy elemózsiát szerez, s a szegény ember békét hagy neki. Megint csak az erdőbe futott, s ezzel az alkalommal találkozik egy vaddisznóval. Kérdi ez is:
– Hová futsz, te kicsi kakas?
Mondja, hogy milyen csudakutat tud ő egy helyen.
– Hát vígy el engem is magaddal! – kéri a vaddisznó.
– El, ha magadhoz veszed ötven társadat.
Úgy lett, ahogy kívánta, s a vaddisznókat is elvezeti a király udvarába.
A király csak szörnyülködött, semmiképpen sem tudá elképzelni, hogy honnét szedi össze ez a szetemnyi teremtés azt a sok vaddisznót. Adott neki ismét egy aranyat, s a kicsi kakas másodszor is megmentette gazdáját az éhhaláltól. De csak harmadszor is elé kelle hogy szedje a fortélyát, mert a gazdája még egy hét sem telt belé, megint elnyúlt a nagy éhségtől. Harmadszor ötven őzet vitt a királynak.
– Ugyan bizony – mondja neki a király -, mért küld nekem annyi ajándékot az a te gazdád?
Ajándékkosarak
Azt feleli a kakas:
– A’ bizony azért, felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, hogy a leányodat akarja megkérni.
– Igazán, te kicsi kakas? Hiszen én jó szívvel is neki adnám, csak jöjjön utána.
Hazafut a kicsi kakas, elmondja gazdájának, hogy mi történt.
Haj de megijed a szegény ember!
– Ó, te átkozott kakas, hogy’ tudál engem ilyen szörnyű bajba keverni! Te, hiszen most a király fejemet véteti!
– Csak jere – mondja a kakas -, ne félj semmitől!
Mit csináljon a szegény ember, elindul. Mikor az erdőbe érnek, azt mondja neki a kakas:
– Te állj meg itt, édes gazdám, én előremegyek a király udvarába, s azt mondom ott, hogy elrabolták tőled a szép aranyos gúnyádat, lovadat, hintódat, s majd a király mindent küld.
Éppen úgy tett, ahogy mondta. Befut nagy lelkendezve a királyhoz, s elémondja, hogy az ő gazdájától mindent elraboltak az erdei tolvajok.
Azt mondja a király:
– Csakhogy a drága életét meghagyták az én vejemre lévendőnek!
Avval mindjárt a legfájinabb gúnyát vétette elé, befogatott egy nagy üveges hintóba hat aranyszőrű lovat, s úgy mentek a szegény ember elé. Ez pedig szegény feje ott didergett egy bokor mellett.
Mindjárt felöltöztették a szép aranyos gúnyába, s elvitték a király udvarába. A király örömiben nem találta helyét, hogy neki olyan derék, ügyes veje lesz. Csaptak is olyan lakodalmat, hogy Hencidától Boncidáig folyt a sok drága bor.
No, vége lesz a lakodalomnak is, most már vidd haza a feleségedet, szegény ember! Haj, főtt a feje, búcsálódott, évelődött magában, hogy hová tudja vinni ő azt a kényes királykisasszonyt, mikor még az a kicsi ház sem az övé, amelyikben eddig lakott. A teméntelen sok hintó mind az ajtó elé állott, az a sok cifra nép mind az ő palotáját akarta megtekinteni. Hadd lássák, hová viszik a királykisasszonyt.
Amíg így búcsálódnék, csak melléje sompolyodik a kicsi kakas, s azt mondja neki:
– Látom, hogy vet fel a bánat, édes gazdám, de ne epeszd magad hiábavaló búcsálódással, majd segítek én a te bajodon. Te csak ne gondolj semmivel, én előrefutok, s mindent eligazítok.
El is fut a kicsi kakas, s talál az út szélén egy csorda marhát. Odaszól a pásztornak:
– Hallá-e kied, ha azt kérdezi kiedtől valaki, hogy kié ez a csorda, mondja, hogy az Otromfotrom nagyságáé, s nem bánja meg!
Hát bizony a násznép meg is kérdezte, s a pásztor azt felelte, hogy az a csorda egy borjúfarkig az Otromfotrom nagyságáé.
De bezzeg örvendett a király, hogy ilyen gazdag vejre talált.
Ezalatt a kicsi kakas az erdőbe ért. Volt ebb’ az erdőben egy kakassarkon forgó aranypalota. Ebb’ a palotában tizenkét tolvaj lakott. Béfut ide a kicsi kakas, s szörnyű lelkendezve azt mondja a tolvajoknak, hogy bújjanak el valahová, a Jézus szent nevére kéri, mert a király jő az egész seregével, s mind karóba húzatja őket. Aj, megijednek a tolvajok, s bébújnak egy szénaboglyába. A kicsi kakas pedig abb’ a percben meggyújtotta a szénát, s mind a tizenkét tolvaj porrá égett. Azzal kifutott a palota kapujába, s úgy várta a vendégséget.
No, lett aztán hetedhét országra szóló lakodalom! Most már Boncidától Hencidáig folyt a tenger sok jóféle lé.
Mikor a lakodalomnak vége lett, a szegény ember béhívja magához a kicsi kakast, s azt mondja:
– No, te kicsi kakas, még álmomban se hittem, hogy ilyen nagy úr legyek e világi életben. Ezt én mind neked köszönhetem, mondd meg hát, mivel háláljam meg?
– Nem kell nekem semmi – mondá a kakas -, csak azt az egyet kívánom tőled, hogy ha meghalok, szépen temettess el!
Jól van, hát meg is ígéri, hogyne ígérte volna. Másnap megy bé az inas, jelenti, hogy a kicsi kakas megdöglött.
Azt mondja Otromfotrom nagysága:
– Vessétek el, ha megdöglött.
El is vetették, hanem a kicsi kakas csak tettette magát, nem döglött volt meg, s tüstént ment a gazdájához. Azt mondja neki:
– Látszik, hé, hogy ember vagy!
Hej, bezzeg most ígért Otromfotrom nagysága fűt-fát!
Másnap ismét csak azzal a hírrel megy bé az inas, hogy a kicsi kakas megdöglött. Pedig most is csak tettette magát. Otromfotrom béváltotta szavát, s olyan temetést csinált a kicsi kakasnak, hogy ez örömében igazán megdöglött. Otromfotrom pedig még ma is él a feleségével, ha azóta meg nem haltak.
/Benedek Elek gyűjtése/
………………………………………………………………………………………………………………..
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY
A MÉLA TEMPEFŐI
/részlet/
/Szuszmir meséje: 6-7. jelenés/
HATODIK JELENÉS
Szuszmir, szurtos, füstös kezű és ábrázatú, borzas, szalmás hajjal, pernyés, hamvas öltözetbe, egy régi szűr a nyakába, az is sok helyen subadarabbal, zöld, veres és másféle posztóval megfoldozva, a fél ujja elégett, egy sárga sapka a fejében, bolyhos kutyabőrrel prémezve, rongyos ingbe, gatyába, szuszogó bocskorba, egy piszkafa a kezébe - És Éva.
SZUSZMIR. Mit parancs'?
ÉVA. Gyere be.
SZUSZMIR Bemegy, s az ajtón belől veszi le a sapkáját. Hát mi baja, Kisasszony, kelmednek velem?
ÉVA. Csak a', hogy ülj le, s mesélj egyet.
SZUSZMIR. Úgy de, Kisasszony, én kalefektor vagyok, oszteg hát ha itt tarisznyázom el az időt, majd keresztűl veret nagyságos uram a török furáson, megkövetem a kelmed becsülletes személyét, s a mai szent napot.
ÉVA. Nono Szuszmir, ne kötekedj. Nesze, igyál egy pohár bort. Egy nagy meszelyes poharat megtölt borral s odaadja.
SZUSZMIR A kezébe vévén a poharat, megforgatja. De már ez, engem utse, fele se tréfa. Felhajtja. Üh!
ÉVA. Hát Szuszmir, jól esett?
SZUSZMIR. Jól, engem uttartson, mert még a lelkem is szikrát hányt utánna, el is járnám mindjárt a kállai kettőt.
ÉVA. No hej, űlj le hát, mondd el, amit tudsz.
SZUSZMIR Kiveti a nyakából a szűrt, lekucorodik rá cigányoson, a sapkáját a térdére veti. No, s osztég hát egyszer hun vót, hun nem vót, meg az operencián is túl vót, gallér hijján köpenyeg, köpenyeg hijján gallér, vót egy királyfi, hogy osztég vót egy királyfi, kiment az egyszer vadászni, télen vót az idő, karácson akkor fejér vót, s hogy fejér vót, hát kimegyen a királyfi vadászni, csak vadász, csak vadász, de még nyúlgyömbért se kaphatott, csak hazafordút biz ő, osztég mint a kárvallott cigány, meglát egy galambot, hozzá lű, leesik a galamb, s hogy leesett a galamb, hát fődre esett biz a'; a vire látszott a hón, szép piros vót, ojjan gyöngyen látszott a hón, hogy meglátja a királyfi, azt mongya: No, nem nyugszom addig, mig ojjan mátkára nem kapok, hogy ojjan fejér legyen az orcája, mint ez a hó, osztég megisment ojjan piros, mint ez a vír, az átalvetőjébe beléteszi a galambot, hazamegy, hogy hazamegy, azt mondja: No, Király Atyám, én elmegyek hetedhét ország ellen: másnap elindúl, tizenkét szekeret megrak pizzel, tizenkét regement katonával megindul. Egyszer megyen, mendegél hetedhét ország ellen, meg azon is tul, ir egy várat, a vár csupa varrótűbűl vót, bemegy a templomba, hát a templom közepén ott fekszik egy nagy hót ember, a templom ajtajára olyan nagy bunkósbot vót akasztva, mint a Kisasszony, de engem uccse, a Kisasszony még silom hozzá.
ÉVA. Héj, csak a magad tökfejedhez hasonlítsd; nos, mire való vót az a nagy guta bot? Kacagva.
SZUSZMIR. Hű, mire való vót osztég, arra való vót, hogy már ki nem tudja találni, hogy minden ember, aki bement a templomba, levette azt a nagy görcsöst, osztég arra a hót emberre ráütött, hogy ráütött, hát meglátta ezt a királyfi, hogy meglátta, hát mikor kijőttek a templombul, megkérdezte a birákoktól, hogy mi a kő lehet a', azt mondták osztég neki, hogy annyi adósságba verte magát az az ember, hogy nincs ojjan potentát, aki megfizethetné, most osztég így porolják ki rajta. A királyfi előhozatj' a tizenkét társzekér pízt, aki csak azt monthatta, hogy neki adós, mingyá kifizette, hát ördög a lelke, még fele sincs ki az adosságnak, azútég osztég előhozatja a tizenkét regementet, azt is elosztogatja adosságba, utoljára csak a tizenkét inassa maratt, azt is odatta, még sem tőtt ki. Bezzeg a frityfene egye meg, micsinál mán, a szip mondérját is odadja, óráját, pácáját, mindenit. Igy osztég kifizette, s hogy kifizette, hát megindút egyes-egyedűl, megyen, mendegél hetedhét ország ellen, meg azon is túl, mán megéhezett vót, mint a kuttya, meglát egyszer egy erdő mellett egy szőrnyű nagy tűzet, odamegy, tizenkét kolopter fa ígett, egy nagy ember karikába fekűtt mellette, a lába a szájját irte.
ÉVA. Nesze még, Szuszmir, egy pohár bor, ugyan szépet meséltél, az ördög is tudná nevetni. Kacagva.
SZUSZMIR Felhajtja. Enye, Kisasszony, be jól esett, a kiskőrmöm is átaljárta, a lelkem is bukfencet hány bennem. Azutég osztég azt mondja a királyfi a nagy embernek: Jó szerencsével, Apám Uram! azt mongya a nagy ember: annak köszönd, hogy apádnak szóllítottál, mert ha ezer lelked lett vóna is, el kellett vóna veszned, ehetnél-i, he? aval elmegy a nagy ember, ráveszi a köpenyegit. A' pedig ám ojjan köpenyeg vót, hogy mikor azt rávette, a tatár kám se látta vóna meg, kézibe veszi a baltát, tizenkét singnyi vót az éle, engem uccse, úgy láttam, mint most. Elmegy a setét köpenyegű ember, levág egy nagy fát, lecsapkodja az ágait, meghegyezi, felhúz rá egy őkrőt, az ujjába akaszt egy tizenkét csebres hordó bort, visszamegy. No, hallod-é, Királyfi, ha ezt az őkrőt csontostúl-nyársastúl meg nem eszed, ezt a bort meg nem iszod rá, ha ezer lelked lesz is, el kell veszni, azt mondja rá a királyfi, hogy ü nem ehetnék, pég maj' kimeredt a szeme. Azutég a setét köpenyegű ember megette az őkrőt mindenestől fogva, a hordó bort megitta rá.
ÉVA. Hej, Szuszmir, volt-é az ollyan nagy ökör, mint te?
SZUSZMIR. Uh. Még a Kisasszony is rátesz ám amúgy bolongyába.
ÉVA Elkacagja magát. No hé, ugyan rám csergetél ám amúgy bolondjába, no csak mondjad tovább.
SZUSZMIR. Nos, osztég hát, Éva Kisasszony, nem kell mindenbe belefeccsenteni. Elment megint a setit köpönyegű ember, hogy egy báránt, megisment egy pár kanta bort, megsüti, jól tartya a királyfit, azt mondja a királyfinak: No hallod-é Királyfi, én tudom, hogy ehetnél, azért hát egyél, azt is tudom, mibe vagy járatos, de én néked ojjan mátkát kerítek, aki ojjan lesz, amilyenre vágyol, de úgy ám, ha nékem adod fele keresményedet. Elindulnak hetedhét ország ellen, még az apjok halálán is tul, találnak egy várat, hogy találnak egy várat, hát azt mondja a setét köpönyegű ember: No, Királyfi, itt lakik egy királykisasszony, akinek az orcája ojjan fejér mint a hó, és annakokaért meg ojjan piros mint a vér, hanem annak a szeretője a Púlúto. Elmegy hozzá a királyfi, hát láttya, hogy a' gyongyalag, szip nagy szemei vótak mint egy-egy pengő karika, mintha kovácsszurokkal kenték volna ki a szemöldökét, az orcája fejér mint a gomolya, az ajaka mint a mákvirág, osztég a karjai izmosak mint István kovácsnak, ojjan derék csecsei vótak, engem úgy tartson, mint egy-egy fejőrocska, mintha a farát birsalmából harapták volna ki, fejérebb vót a lába, mint Sámfásné keresztanyám asszonynak, ippen akkor szapult a sövény mellett.
ÉVA A kanapén hever egész figyelmetességgel. Puf, te bezzeg megadod annak a királykisasszonynak.
SZUSZMIR. Kotty bele szilvalé, mán el is felejtettem mirűl vót a szó, úgy, azt mondja a királyfi, hogy menjen hozzá, nos azt mondja a királykisasszony, hogy neki van egy gyürüje, majd eldugja, ha megtalálja, hozzámegy. Megmondja a setit köpönyegű embernek, mibe van a dolog, elmegy a setit köpönyegű ember a kisasszonyhoz, mindazonáltal hát Púlútó is akkor ment hozzá, azt mondja a királykisasszonynak: Fírhe mennél, te szíp leány? Fírhe biz én, te szíp legény. Hát micsoda montál neki, te szíp leány? Én bizony, te szíp legény, azt mondtam, ha a gyűrűt megtalálja, hozzámegyek. Elveszi Púlútó a gyűrűt, kiszalad vele, utánna a setít köpönyegű ember, osztég mikor az árnyékszékbe akarta volna vetni, odatartotta a köpönyegjit, s arra esett, [amellyel ő kiment osztég a királyfihoz].
HETEDIK JELENÉS
Rozália egy könyvvel, és a voltak.
ROZÁLIA. Hát mivel tölti az időt?
ÉVA. Ez a bohó Szuszmir mesélget, azt nevetem.
ROZÁLIA. Ugyan találsz-é abba valami múlatságot, s nem sajnálja-é illyen alávalósággal mulatni idejét.
ÉVA. Maga mindég mást gúnyol a haszontalan időtőltésért, holott maga holmi dibdábsággal, holmi szemét könyvekkel tőlti napestig idejét, és hogy kereken kimondjam, minden foglalatossága nem érne egyvalamit.
SZUSZMIR. Engem uccsegillyen, én nem is tudom, a Kisasszony mire nézi a napot, nem is adnám Éva kisasszonyt ojjan százért, még ha száz volna is.
ROZÁLIA. Kednek hallgass a neve, ebhendi Uram.
SZUSZMIR Rángatja a szűrit. Uh.
ÉVA. Ne bántsa, sohase hallott illyen szépet, én éhen-szomjan is elhallgatnám egész nap is. Hallja meg csak, majd meglássa, millyen gyönyörű.
ROZÁLIA. Annyi mint a', nem bánom, ugyan majd megnézem, millyenekbe tud gyönyörködni. No mondd!
Szuszmir. Hogy osztég a setít köpönyegű ember odaadta a királyfinak a gyűrűt, a királyfi oda viszi a királykisasszonnak, hogy jöjjön hozzá mán. Azt mondja a királykisasszony: Ha még egyszer megtalálod, hozzád megyek. Hogy ezt meghallotta Púlútó, elveszi a gyűrűt, utánna setít köpönyegű ember; s mikor Púlútó a pokolba a szegre akarta volna akasztani, a setít köpönyegű ember odatartotta az ujját. Notandom ám, hogy akkor soha sem láthatta meg senki, mikor a setít köpönyeg rajta volt, s az ő ujjába dugta Púlútó a gyűrűt, így osztán a királyfi, hogy megmeg megkapta a gyűrűt, oda vitte a királykisasszonyhoz, hogy jöjjön hozzá már. Azt mondja a királykisasszony: Hé, Királyfi, az én szeretőm Púlútó, ha a fejit ide hozod, úgy hozzádmegyek, hogy osztég ezt meghallotta Púlútó, a pokolba fut. S hogy a pokolba fut, utánna a setít köpönyegű ember, nos, mikor a pokolnak legkellő közepén egy vaskandallóba bébútt vóna seggel, akkor a setít köpönyegű ember a tizenkét singnyi baltájával elcsapta a fejét, s osztég odavitte a királyfinak, a királyfi meg a haját a derekára kötötte, a nagy fene főt felcepelte a kisasszonyhoz.
ROZÁLIA. Illyen alávalóságokat kedvelhet, mellyek az édesen repdeső képzelődéseknek nyájason enyelgő szárnyait is rest unalommal lankasztják. Amellyek semmi jóval sem teszik magokat a nemes sziv előtt érdemesekké.
ÉVA. S ezek a maga tetszését nem nyerték meg?
ROZÁLIA. Több mint nem; még neheztelek is reájok.
ÉVA. Miért?
ROZÁLIA. Mert semmit sem látok benne, amire méltó vólna nemes léleknek figyelmezni.
ÉVA. Elég, ha gyönyörködtet.
ROZÁLIA. Azt sem.
ÉVA. Jól van; de még ezután lesz a java: hallgassa meg. - Héj, Szuszmir, mondd tovább, s mi lett azután belőle?
SZUSZMIR Haragosan. Üh, mi lett osztég belőle: minek beszéllnek hát Kelmetek ojjan sok hijába valót. Elég egy pap egy templomba. No még egyszer elkezdem; de többet ne koty-foty - Mi tagadás benne? elvette osztég a királykisasszonyt: hogy elvette, hát nagy lakodalmat ütöttek, Hencidától fogva Bóncidáig folyt a sárga lé, magam fűtöttem bé a kalácsnak a kemencét, osztég egy pulykacombbal úgy levágtak a lábamról, hogy mindjárt a tűzbe estem, ott igett el a fél szűröm újja. Oda megy a setít köpönyegű ember is, mikor osztég a vendíg eloszlott, osztég a menyasszonyt a padra felvitték, azt komondálta a királyfinak, hogy véle ne háljon, becsülettel szolván, hanem mind a két ágy végire egy papot állitson könyvvel. Úgy is vót a dolog...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése