A bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor konventuális perjelség ragjára emelkedett
Örömmel
tudatjuk, hogy a Pannonhalmi Főapátság konventjének döntése értelmében a
Magyar Bencés Kongregáció általános káptalanja 2026. május 29-én a
bakonybéli Szent Mauríciusz Monostort konventuális perjelség rangjára
emelte. Ezzel a döntéssel a bakonybéli bencés monostor a Magyar Bencés
Kongregáció önálló tagja lett. A Szent Mauricíusz Monostor Konventje
2026. június 1-én, P. Dr. Baán Zsolt Izsák OSB atyát választotta meg
első konventuális perjelének, akit Hortobágyi T. Cirill OSB prézes-apát
beiktatott hivatalába.
A
bakonybéli Szent Mauríciusz-monostort 1018-ban a Bajorországból érkező
Szent Günter remete kérésére alapította Szent István király. A
középkorban országos jelentőségű apátság a török hódoltság idején a 16.
század közepén elpusztult. A monasztikus helyszínre 1700 körül tértek
vissza a bencés szerzetesek, de később a felvilágosodás és a kommunista
egyházüldözés is kényszerű megszakításokat eredményezett a szerzetesi
jelenlétben. Az 1950-ben állami nyomásra feloszlatott monostor ősi falai
közé 1998-ban térhettek vissza a bencés szerzetesek az újraalapító
Pannonhalmi Főapátság jóvoltából. Előbb cella majd mostanáig függő
perjelség státuszban működött a közösség.
A
bakonybéli bencés monostor életét az imádság elsősége, a méltón és
igényesen végzett liturgia, a mindennapok osztozásában megélt testvéri
közösségi élet és a fizikai munka (gyógynövénykert, műhelyek,
állattartás) jellemzi. A Magyar Bencés Kongregáció részeként a
bakonybéli közösség zarándokok és vendégek fogadásával, lelki
kíséréssel, szemlélődő lelkigyakorlatok tartásával és a monasztikus
hagyomány szövegeinek magyar nyelvre fordításával és publikálásával
szolgálja Isten népét, hirdeti az evangéliumot. A monostorhoz jelenleg
kilenc szerzetes, és számos oblátus tartozik. A közösség elkötelezett az
ökumenikus nyitottság és a teremtésvédelem mellett.
Baán
Izsák atya 1978-ban született Komlón. Filozófiai és teológiai
tanulmányait Budapesten és Rómában végezte (PPKE-HTK, Pontificio Ateneo
Sant’Anselmo). 2008-ban tett ünnepélyes fogadalmat, 2012-ben szentelték
pappá. A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tudományos
munkatársa, számos tanulmány és lelkiségi könyv szerzője. A korábban
függő perjelség elöljárójaként 2019 óta vezeti a bakonybéli monostort.
A
bakonybéli perjelség önálló monostorrá emelésével a Magyar Bencés
Kongregációhoz öt önálló monostor – Pannonhalmi Főapátság, Szent Gellért
Apátság (São Paulo), Szent Mauríciusz Monostor (Bakonybél), Szent Ányos
Bencés Perjelség (Tihany) és Szent Mór Bencés Perjelség (Győr) –
tartozik. A történelmi sorrendben világszerte második, tiszteletbeli
sorrendben harmadik Magyar Bencés Kongregáció tizennyolc további
kongregációval együtt alkotja a bencések konföderatív szervezetét, a
Bencés Konföderációt a katolikus egyházban.
Tamásné Kollár Magdolna 1990-ben szerzett
az ELTE-n matematika-fizika szakos tanári diplomát. Hat gyermeke
születése után tért vissza az iskolai oktatás területére. 2011 óta a
Pannonhalmi Bencés Gimnázium matematikatanára. Részt vesz az új
középiskolai matematika tankönyvek kialakításában és fejlesztésében.
Beszélgetőtársa, Jánvári Zsuszsa
2006-ban szerzett az ELTE-n matematika tanári diplomát. Több, mint 17
éven át dolgozott középiskolai tanárként. Pedagógus szakvizsgája után
2019 óta doktori tanulmányokat folytatott, amellett oktatóként is
tevékenykedett az egyetemen, doktori fokozatát 2025-ben szerezte meg.
Tamásné Kollár Magdolna és Jánvári Zsuzsa
Jánvári Zsuzsa: Beszélgetésünk
apropója az volt, hogy a közelmúltban mindketten előadók voltunk a Rátz
László Vándorgyűlésen, a leíró statisztika középiskolai oktatásához
kapcsolódóan. Nem először találkoztunk, az elmúlt néhány évben
munkaügyben több alkalommal keresztezték egymást útjaink.
Lelkesedéssel vágtam tehát bele, hogy
beszélgessünk statisztikáról, életről, hozott tudásról, a család
meghatározó szerepéről, és arról, ami olyan tanárrá tesz minket,
amilyenné váltunk.
Bevezetésként szeretném, ha
visszatekintenénk kicsit a gimnáziumi éveinkig. Emlékeim szerint nagyon
felületesen és tényleg minimálisan szerepelt néhány statisztikai fogalom
az 1990-es években. Átlagszámítás, és talán érintőlegesen egy-két
diagram, de ennél sokkal több biztosan nem.
Tamásné Kollár Magdolna: Nagyon messzinek
tűnik. Budapesten az Apáczai Csere János Gimnáziumba, egyetemre pedig az
ELTE TTK-ra jártam a 80-as években. Úgy emlékszem, hogy diákként nem
tanultunk statisztikát, de még az egyetemről sincs erről sok emlékem.
Nekem az iskolai évekből a fizikához kapcsolódik a statisztika, ugyanis
ott szerepelt statisztikus fizika, illetve az elektronok kapcsán
érintettük a témát.
A gyerekeim születése miatt aztán
hosszabban otthon maradtam a családdal. Mire visszamentem az iskolába
tanítani, addigra már szerepelt a statisztika a középiskolai
tananyagban: körülbelül a tankönyv végén lehetett egy-két lecke. A
korombeli tanárok közül sokan – őszintén szólva – favágásnak éltük meg a
statisztikát. Úgy láttuk, a diákoknak az a dolguk, hogy begépeljék a
számológépbe a rengeteg adatot, lehetőleg elütés nélkül. A feladatok
vagy az átlagot kérdezték, vagy a szórást vagy egy hiányzó adatot.
Hallottam olyan iskoláról is, ahol abban az időben nem is foglalkoztak
tanórai keretek között a témával éppen az egyszerűsége miatt, „ott van a
függvénytáblázat, nézzétek meg abban” felkiáltással.
Saját tapasztalataim, illetve a
kollégáktól kapott visszajelzések is hasonlóak voltak a témakör korai
helyzetére vonatkozóan. Sokan nem is érezték igazából matematikának.
Igen, talán azóta is attól szenved ez a
témakör, hogy nem voltak gondolkodtató kihívások, inkább technikai
jellegű feladatnak látszott az egész. A mai napig izgalmas kérdés
számomra, hogy mitől is matematika mindez.
Napjainkban komoly szemléletváltás
megy végbe a témában: mind a NAT-ban, mind a kerettantervben szereplő
tartalmak bővültek, a paletta egyre színesebb.
Ez így van. Egy korábbi Rátz László
Vándorgyűlésen, éppen a tantervi változások mentén elhangzott például,
hogy mennyire fontos a statisztika tanítása a hétköznapi élet
vonatkozásában (is). De igazából továbbra sem kaptam választ arra, hogy számomra hol van mindebben a matematika.
A tankönyvíró, tananyagfejlesztő
munkád kapcsán viszont elengedhetetlen volt, hogy azonosulni tudj a
témával. A 2025-ös miskolci vándorgyűlésen fejtetted ki, hogy úgy
döntöttél, megszereted a statisztikát, mert így fogod tudni majd jól
tanítani. Belevetetted magad. Hogyan indultál neki ennek az útnak?
A fiam és a vőm is matematikusként
dolgozik, mindketten statisztikával foglalkoznak. Az egyik sétánk
alkalmával kértem a fiamat, meséljen nekem arról, hogy szerinte mi az,
ami érdekes a statisztikában. Kerestem, hogy felfedezhető-e benne
valamiféle mintázat, ami a matematika többi területén mindig is
lenyűgözött. Hol van a statisztikai fogalmak mögött az a struktúra,
amely egyszerre szigorú és korrekt, ugyanakkor kinyílik és kitágul tőle
ez a fogalomkör. Mondta a fiam, hogy nézzem meg a Pénzcsinálók
(Moneyball) című filmet Brad Pitt-tel. Szemléletformáló volt számomra –
később a tankönyvben is írtam róla.
Hadd meséljek egy másik meghatározó
élményt. 2024 márciusában tartottak Tatabányán kézilabdából egy olimpiai
selejtező tornát, amelynek az volt a tétje, hogy kijut-e a magyar férfi
válogatott a párizsi olimpiára. A családunk jópár tagja ott volt ezeken
a mérkőzéseken. Volt tehát egy friss, lelkesítő, örömteli személyes
élményünk: megnyertük a Portugália elleni döntő fontosságú meccset! Pár
nappal később a vőm elküldte nekem a mérkőzés hivatalos statisztikáit.
Ez egy 6-8 oldalas dokumentum, táblázatokkal, diagramokkal. Volt benne
egy fél oldalt betöltő diagram: minden játékos neve mellett egy
sávdiagramon ábrázolták, hogy mikor volt pályán és mikor nem volt
pályán. Jé, ez érdekes! Az jutott eszembe, hogy korábban még sosem
láttam olyan sávdiagramot, amire azt mondtam volna, hogy érdekes. Ez
pedig az volt. Nézegettem, hogy kiderül-e csupán a diagramból, hogy ki a
kapus. Aztán észrevettem, hogy Imre Bence a második félidőben végig
pályán volt, az első félidőben viszont folyton lecserélték.
Igen, ezt a diagramot megmutattad a Rátz László Vándorgyűlésen is, Miskolcon!
Igen! Világossá vált számomra, hogy ennek a
jelenségnek teljesen reális okai vannak és nem csupán az emberi tényező
áll mögötte, hogy éppen jól játszik-e valaki aznap vagy sem. Amikor az
előadásomban ezt bemutattam, mindkét alkalommal megkérdeztem a
közönséget, hogy mit sejtenek, mi az oka. Szinte kivétel nélkül minden
válaszoló emberi okokat mondott (pihentették vagy nem játszott jól),
pedig ennek geometriai oka van!
A kézilabdapálya 20 méter széles és 40
méter hosszú. A pálya egyik hosszanti oldala mellett van a versenybíró
asztala és a cserepad a cserejátékosokkal. Cserélni a versenybírói
asztal előtt egy úgynevezett cserezónában lehet. Ez tehát a pálya egyik
hosszanti oldalán, középen van. A cserezóna széle a középvonaltól 4,5
méterre van, mindkét irányban. Így a szélső játékos az egyik félidőben
közel van a cserezónához, és tud gyorsan cserélni, míg a másik félidőben
a pálya túlsó vonala mentén mozog, és nincs ideje kifutni cserélni.
Így az, hogy hogyan tudnak cserélni a
csapatok, attól is függ, hogy éppen melyik oldalon játszanak. Tehát arra
jöttem rá, hogy ami ilyen markánsan megjelenik, az nem egy esetleges
döntés, hanem van mögötte valamilyen mögöttes struktúra, egy meghatározó
valóság.
Ezután alakult ki bennem, hogy egy diagram
tulajdonképpen sokkal többet meg tud mutatni, mint hogy az adott illető
jó játékos vagy rossz játékos, vagy jó napja volt vagy nem jó napja
volt. Keresni kezdtem, hogy a gyerekeknek ilyesmiket tudjak mutatni az
órákon.
Emlékszem, hogy az olimpia után az egyik
órán tanítottam a nyíltvízi úszás példájával. Szépen lehet látni a
részidőket, hol gyors, hol lassú, amiből kitalálható, hogy mikor úszik
felfelé, illetve lefelé a folyón a sportoló. A gyerekek vetették fel,
hogy a folyó sebességét is ki lehet számolni. Úgy érzem, hogy ez az a
része a statisztikának, amit érdemes megmutatni, mert ilyen problémákat
látva a gyerekek elkezdenek gondolkodni a mögöttes valósággal
kapcsolatban is.
A statisztikánál eleinte távolinak tűnt,
hogyan mutassam meg, hova, milyen érdekességhez lehet vele eljutni.
Geometriában például egészen érdekes kérdésekig el tudunk jutni, vagy
számelméletben például a prímek esetén. Ezek milyen izgalmas, milyen
különleges kérdések!
Úgy tudom, hogy a diagramoknak fontos szerepük volt a téma iránti elköteleződésedben.
Így van. Az foglalkoztatott, hogy mit
érdemes tanítani, mi izgalmas? Egy konkrét diagrammal kapcsolatban
szívesen felteszek magamnak ilyen kérdéseket: Milyen mintázat lehet
mögötte? Megmutat-e valamit az adatok mögötti valós fizikai történésről?
Mi az, ami érdekes benne? Igazából ez az, amire a sport által nyílt
lehetőségem. Volt néhány „aha” élményem abban, hogy egy-egy diagram
hogyan tükröz bizonyos döntéseket vagy érdekes helyzeteket. Érdekelt az
is, hogy a diákok szeretik-e a statisztikát. Amikor megkérdeztem őket,
azt láttam, hogy nagyon vegyes a kép. Voltak, akik kevésbé, vagy
egyáltalán nem szerették, de kifejezetten sokan mondták, hogy nagyon
szeretik.
Mondták, hogy miért?
Azt mondták, hogy nagyon izgalmas nekik a
sok szám, a sok adat, izgalmas ezekkel számolni, de igazából nem tudták
megfogalmazni, hogy mi az, ami számukra érdekes. Szeretik nézni, hogy
alakulnak ezek a számok. Olyan érv nem hangzott el, ami engem előre vitt
volna a témában.
Sokat beszélgettem az elmúlt években
én is gyerekekkel, kíváncsi voltam, hogy szeretnek-e statisztikát
tanulni, és ha igen, miért. Sokféle választ kaptam. Sokan szeretik, mert
azok számára is sikerélményt biztosít, akiknek az összetettebb
matematikai problémák nem mennek. A hallgatók is érdeklődőek a téma és a
téma tanítása iránt is, mindig érdekes, hogy ki milyen hozott tudással
rendelkezik – gondolok itt a középiskolás éveikből hozott ismereteikre,
tapasztalatukra.
Mi a konkrét tapasztalatod, nyitottak a gyerekek a „sportos” megközelítésre?
Fiú iskolában dolgozom, ők nagyon vevők a
sport témakörre. Én magam is szeretem a sportot, bár nem voltam
kifejezetten sportrajongó. A családomban többen nagyon szeretik, az
egyik vőm és a férjem is sok sportműsort néz. Így a téma – ahogy
említettem többször – adta magát. Közelről jutottam birtokába sok-sok
érdekes információnak, tudtam tőlük kérdezni. Egyértelműen adtak nekem
alapötleteket. A férjem a régebbi, a vőm a frissebb sporteseményekről
tudott többet mesélni.
Előfordult-e már olyan, hogy valakit nem tudtál megfogni ezzel a témával, valakit egyszerűen nem vonzott be a sport?
Vannak tanítványaim, akiket sokkal inkább
érdekel a gazdaság- és társadalompolitika, bár ők jóval kevesebben
vannak, mint azok, akiket a sport érdekel. Osztályonként legfeljebb 2-3
ilyen diák van. A sportról objektívebben és vidámabban lehet beszélgetni
az iskolában, mint néhány egyéb dologról. A lányoknál be lehet vetni
nőiesebb sportágakat, női sportolókat említeni. Nekem úgy tűnik, hogy
élvezetes a diákok számára a statisztika, ha a sport témáján keresztül
tanulják.
Lehetne még zenéhez, filmekhez,
társasjátékokhoz vagy egyébhez kötni a témát, de egyrészt ezekben nem
vagyok kellően tájékozott, másrészt pedig nagyon gyorsan változik, és
hamar elkopik a dolog.
Ezzel teljesen egyetértek, nem könnyű
követni az eseményeket ezen a területen, és amit az egyik évben akár
érdekességként elmondhatunk, az pár hét, hónap múlva már teljesen
aktualitását veszíti.
Persze! Igaz ez részben a sportra is, de
Egerszegi Krisztina neve még ma is ismert név, és például Hosszú
Katinkáról is tudni fogják a diákok 10 év múlva is, hogy kicsoda.
Ami még nagyon jó téma, az a természet és a
biológia. Úgy tapasztalom, hogy még ezzel könnyű megfogni a fiatalokat.
Ha kevesebb munkával el tudnám érni, hogy hasonlóan informált lehessek
például a természetről is – mint ahogy a családom miatt a sport esetén
–, akkor azt hiszem, érdemes lett volna ezt a témát is jobban kinyitni.
Én is úgy gondolom, hogy a
természetvédelem, a fenntarthatóság olyan témák, amelyekre nagyon
nyitottak és érzékenyek a gyerekek, de bármelyikünk is fog neki (aki nem
biológia szakos), hogy ezeken a témákon át mutassa meg a statisztika
szépségeit, annak sokat kell készülnie.
Ez biztos, igen. Az új feladatgyűjteménybe
próbáltam beletenni néhány biológiához vagy természethez kapcsolódó
feladatot, ezek is érdekes és objektív témák.
Nagyon fontos, hogy olyan témát válasszunk, amit objektív keretek között taníthatunk és aktuális, akár hosszabb távon is.
Milyen lehetőségünk van a kritikai
gondolkodás fejlesztésére a matematika órán, vagy szűkebben a
statisztika oktatás keretein belül? Van-e erre bármilyen lehetőség
egyáltalán a mai keretek között?
Azt szoktam mondani a diákjaimnak, hogy
egy jó matekos nagyon becsületes. Meg tudjuk mondani egy állításról,
hogy igaz vagy hamis, vagy hogy ezt nem tudjuk eldönteni. Mindig az
összes esetet keressük, az összes megoldást, így tulajdonképpen ilyen
értelemben is a kritikai gondolkodásukat fejlesztjük. Matematikaórán
sokszor ezt csináljuk, ha nem mondjuk ki, akkor is.
Arra gondolsz, hogy a teljességre való
törekvés, például az összes megoldás megtalálása alkalmával, vagy
általánosabb értelemben, egy bizonyos reflektív, önreflektív szemlélet
megalapozása is a kritikai gondolkodást fejleszti.
Igen. Valószínűségszámításos feladatoknál
azt szoktam mondani, hogy érdemes tippelni (persze az életközeli
feladatoknál), mennyi az adott esemény valószínűsége. Ilyenkor úgy
gondolom, hogy egy jó matekos tippel, számol és utána csodálkozik. Néha
meglepődünk, de tudnunk kell meglepődni. Vannak ösztönös gondolataink,
intuícióink, és néha ezek jók is, néha pedig nem. Néha van másik
megoldás is. Ez is a kritikai gondolkodást fejleszti szerintem.
Az általad említett esetekben, példákban sokszor kapcsolódsz ahhoz, hogy mi a tapasztalatunk a valóságról.Azt
hiszem, hogy a megközelítésedet összességében a sport, az igény a
valóságközeliségre és a fizika szakon kialakult szemléleted együttese
határozza meg.
Nagyon sokat segített a valóság, a
valószínűségszámítás kapcsán is a valósághoz való ragaszkodás. Anno a
gimnáziumi tanulmányaim kapcsán nagyon megérintett a tiszta matematika. A
kezdetekben ezért is okozott nehézséget a statisztika. Nagyon
érdekelnek, ahogyan a valóságban zajló történések hatással vannak az
adatokra, és sokszor keresem a mintázatokat a világban, amelyekben
meglátom a kapcsolódásokat, az analógiákat.
Az interjút Tamásné Kollár Magdolnával Jánvári Zsuzsanna készítette.
