Hiába az építő, ha az Úr nem segít!

Hardi Titusz iskolafenntartó főigazgató kezdte ezzel a gondolattal a beszédét azon a bensőséges ünnepségen, amelyen átadták a Szent Benedek Technikum megújult tetőterét. Az eseményt Cirill főapát, Soltész Miklós miniszterhelyettes és Wittinghof Tamás polgármester is megtisztelte jelenlétével Budaörsön.

Titusz atya gondolata sokkal többet takar, mint egy újabb iskolai fejlesztés pár sajtóbeszámolót gerjesztő átadása. A szépen koreografált átadási ceremónia mindig az utolsó lépés, amit rendszerint küzdelmek, idegeskedések, csúszások előznek meg. Nem történt másképp ez Budaörsön sem. Természetes hát, hogy szívből örül egyrészt az a kis szakmai közösség, amely igazi csapatként vezényelte le az átépítés feladatát, másrészt egy másik kis közösség, amely újra birtokba veheti iskoláját és annak megújult tetőterét. Megérdemlik, kiböjtölték, ha úgy tetszik. Egy diáknak, de még egy tanárnak is nehezen felfogható számok röpködnek ilyenkor az ünnepi beszédekben. Ennyi meg annyi százmilliós kormányzati támogatás, beszállt a város is, hozzárakott nem keveset a fenntartó Főapátság és bőven milliárd felett van a vége. A fölnőttek már csak ilyenek, mint Saint-Exupéry meséjében: „Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: „Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok…” – sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: „Láttam egy százezer frankot érő házat.” Erre aztán fölkiáltanak: „Ó, milyen szép!” Ha azonban a főigazgató egy bencés szerzetes, ő más szemmel fog nézni arra a házra és szerencsére mást tart majd lényegesnek, ahogy beszéde elején ki is emelte: „A hála és a köszönet szava először az Örökkévalónak szól, aki az Ő jóságában felragyogtatta napját reánk és a mai nap is éltet minket és akinek hűségében bízva kezdjük el az előttünk álló 2024/25-ös tanévet.”

A tanév megkezdése azonban egy 14 éve kezdődött fontos történet fordulópontja is. Czuczor Gergely tanár úr két budaörsi társával akkoriban addig kopogtatott a Pannonhalmi Főapátság ajtaján, míg Titusz atya meg nem kapta a feladatot: ugyan nézze már meg, hová is hívná őket ez a fiatal tanár. „Gergő, köszönöm, hogy akkor kitartottál és tolmácsoltad a budaörsiek hívását, amely egy középiskola indításáról szólt.” – az első köszönetet ennek a három tanárnak címezte Titusz atya.

Egy iskola működéséhez azonban nemcsak tanárokra és tanulókra van szükség, hanem egy erre a célra alkalmas épületre is – aminek hiányát nagyon is átérezte a Szent Benedek Technikum közössége az elmúlt két évben. A második főigazgatói köszönet Budaörs városának és polgármesterének szólt, akik az alapítók rendelkezésére bocsájtották a város első iskolájának otthont adó épületet. Az épület tulajdonosa maradt az Önkormányzat, az iskolát fenntartó Főapátság oktatási céllal használja azt.

A Budaörsi Szent Benedek Középiskola (ma már Technikum) története így 2011-ben kezdődött. Az akkor kötött szerződésben a Főapátság vállalta, hogy tíz év elteltével kisebb javításokat végeznek majd a tetőn, amit az egyre gyakrabban megjelenő beázások is indokoltak. Egy akkor korrekt árajánlatot adó és becsületes vállalkozó azonban jelezte: statikus szakvélemény kellene a kivitelezés megkezdése előtt. Na ekkor jött a hidegzuhany, mert a statikus kimondta, hogy az épület életveszélyes, nagyobb hóterhelés vagy széllökés esetén az egész tetőszerkezet összedőlhet. Újjá kell építeni az egészet, itt már egy cserépcsere nem segít.

Innentől kezdve Budaörsnek bérelt helye lett Titusz atya imáiban: „Urunk, olyan szép a tél és a hó, de ne most! És olyan jó, amikor a szél kifújja a szmogot és a ködöt a városból, de most csak egy szellőt küldj, szélvihar ne legyen!”

Szerencsére egyik sem lett, de más típusú nehézségekből bőven kijutott az iskolának. Az akkori felettes szerv, az ITM azonnal átlátta a helyzet komolyságát és képviselte az ügyet a kormány előtt. A Magyar Kormány pedig felkarolta a kérdést és rögtön megítélt egy jelentős támogatást a rekonstrukcióra – mindkettőjüknek és az adófizetőknek is köszönet érte! Ám azzal, hogy meglett a forrás, el is indult a felújítási-lavina, hiszen nem lehetett látni előre, mivel szembesülnek, miután elbontják a tetőt…

Menetközben a Gutowski Architects Iroda elkészítette a terveket, az önkormányzat és az állami szervek szakmai támogatásukkal segítették a projekt elindítását. Már csak egy kivitelezőre volt szükség, a közbeszerzési eljárás után az Épkomplex Generálkivitelezőt választották, Gyurkó Gábor projektvezető irányítása alatt. Az iskolát már 2022 nyarán átköltöztették a budapesti Práter utcai épületbe, bízva abban, hogy egy évvel később, a 2023-as őszi félévet ismét Budaörsön köszönthetik a diákok. Nem így lett.

Ahogy Titusz atya megfogalmazta: a bürokrácia útvesztőin sem volt egyszerű átvergődni. 2022 legszebb karácsonyi ajándéka számára az volt, amikor december 28-án végre sikerült átadni a kivitelezőnek a területet és elkezdődtek a bontási munkálatok. A szíve mélyén mindenki sejtette, hogy a fél évvel később megkezdett munka nem fogja elősegíteni a 2023 szeptemberi iskolakezdést. De azért bizakodással figyelte Ambrus Gergő igazgató is a munkálatokat, ám a tanév vége felé Titusz atyával együtt egyre gyakrabban és egyre nagyobb aggodalommal tették fel a kérdést: hogyan fog ez elkészülni szeptemberre? Kritikus ponthoz értek, kicsit meg is rendült a bizalom a kivitelezőben, ezért június végén Pannonhalmára hívatták Gyurkó Gábor projektvezetőt, hogy adjon számot sáfárkodásáról. Mert az acél tetőszerkezetből még semmi sem látszott. Titusz atya beszédében így emlékezett a pannonhalmi pillanatokra: „Most valamit el kell árulnom: Gyurkó Gábor projektvezető ott és akkor elnyerte a bizalmunkat. Mert akármennyire is próbáltunk nyomást gyakorolni rá a Pannonhalmi Főapátság ezeréves súlyával, főapát úrral az élen, Gábor nem állt kötélnek. Nem mondta azt, hogy akkor talán elkészül az épület szeptemberre – csak rázta a fejét. Nehéz volt elfogadnunk, de ez az egyenes beszéd tette világossá számunkra: a 23/24-es tanévet is a Práter utcában kell kezdenünk.”

A következő főigazgatói köszönet ezért az iskola közösségét illeti, hiszen bármennyire nehéz körülmények között, szűkösen egy másik épületben, a Budapestre történő mindennapos ingázás kellemetlenségeivel is két éven át együtt maradt és bízott a folytatásban diák, tanár és vezetőség. Külön ki kell emelni Ambrus Gergő igazgató helytállását, aki másfél éven át, a heti rendszeres egyeztetéseken képviselte az iskolát, válaszolt a felmerülő kivitelezői kérdésekre, majd indult a Práter utcába, hogy tanítson és tartsa a lelket mindenkiben.

Rá is szorultak, hiszen megérkeztek az őszi esők, ázott az épület, folyt a víz mindenhol. A kivitelezési munka nagyságát látva ekkor vált világossá, hogy az egész épületet most kell felújítani, ez nem tűr halasztást. Soltész Miklós miniszterhelyettes közbenjárására a kormány újabb támogatást ítélt meg, és ennek köszönhetően sikerült a teljes erős és gyengeáramú rendszert, az összes nyílászárót kicserélni, az épületet leszigetelni, kifesteni. Mindezt a kivitelező elvégezte szép sorjában, akivel egy titkos megállapodás is köttetett: ők építkeznek, Titusz atya imádkozik.

Aki a cikk címében megfogalmazott gondolatára reflektálva (hiába az építő, ha az Úr nem segít) így zárta ünnepi beszédét: „Bevallom, nem egy alkalommal, amikor lassúnak tartottam a haladást, amikor ázott az ház és olyan kilátástalannak tűnt minden, olykor már én is csüggedten néztem az épületet. Ilyenkor Gábor, gondolhattad magadban: miért nem imádkozott többet, erősebben ez a Titusz atya? Azonban, ahogy most végigmentem az épületben, csöndes büszkeség és jó érzés fogott el. Mert sikerült: egy teljesen megújult iskola fogadja a diákokat, tanárokat a 2024/25-ös tanévben. Új tantermekkel, új közösségi terekkel méltó otthona lehet egy 21. századi iskolának. Minden adva van ahhoz, hogy a legszebb feladatba belevágjunk: a legértékesebb kincs, az ember-palánta nevelésébe, gondozásába, amit az Úr reánk bízott ezen a helyen.

Kedves Gábor, lehet, hogy mégis jól imádkoztam?”

https://pannonhalmifoapatsag.hu/hiaba-az-epito-ha-az-ur-nem-segit/