MOZI (53.)

 

https://kritikustomeg.org/film/148567/september-5-szeptember-5-2024

 

 

 Tim Fehlbaum: Szeptember 5. (2024)

 

2024/2025-ös tanév filmjei (eddigiek és előzetes)

MÁRCIUS

1.       Nic Stacey: Vedd meg most: A shopping összeesküvés (2024)

2.       Jean-Pierre Dardenne, Luc Dardenne: Tori és Lokita (2022)

3.       Louise Courvoisier: Boldogok a sajtkészítők (2024)                                  [frankofón filmnapok]

4.       Paul Greengrass: A kapitány küldetése (2020)

5.       Tim Fehlbaum: Szeptember 5. (2024)

6.       Stanley Kubrick: A dicsőség ösvényei (1957)                                           [filmtörténeti szakkör]

7.       Matthijs van Heijningen Jr.: Az elfelejtett háború (2020)

8.       Christopher Zalla: Radikális (2023)

9.       Emmanuel Courcol: Váratlan dallamok (2024)

10.    Luis Buñuel: A burzsoázia diszkrét bája (1972)

11.    …: Királyok, Szentek, Monostorok (2025) /dokumentumfilm/

12.    Jean-Jacques Annaud: Hét év Tibetben (1997)

13.    Alfred Hitchcock: Hátsó ablak (1954)

14.    David Lynch: Az elefántember (1980)

15.    Satyajit Ray: A legyőzhetetlen (1956)

16.    Louis Malle: Viszontlátásra, gyerekek! (1987)

17.    Mikulán Dávid, Révész Bálint: KIX (2024)

18.    Lakos Nóra: Véletlenül írtam egy könyvet (2025)

19.    Adam Elliot: Egy csiga emlékiratai (2024)

20.    Orosz Dénes: Hogyan tudnék élni nélküled (2024)

21.    Henri-Georges Clouzot: A félelem bére (1953)

22.    Paola Cortellesi: Miénk lesz a holnap (2024)

23.    Herendi Gábor: Futni mentem (2024)

24.    Haroldo Borges: Keserédes eső (2024)

25.    Franco Zeffirelli: Napfivér, Holdnővér (1972)

26.    Edoardo De Angelis: Comandante – A parancsnok (2024)

27.    Vittorio De Sica: Biciklitolvajok (1948)

28.    Comencini: Gyerekvonat (2024)

29.    Ritesh Batra: A fénykép (2019)

30.    Antal Nimród: Kontroll (2003)

31.    Denis Imbert: Járatlan utakon (2023)

32.    Hajdu Szabolcs: Fehér tenyér (2006)

33.    Natja Brunckhorst: A változás valutája (2024)

34.    Margarethe von Trotta: Az ígéret (1994)

35.    Chris Sanders: A vad robot (2024)

36.    Michael Curtiz (Kertész Mihály): Casablanca (1942)

37.    Halfdan Ullmann Tøndel: Armand (2024)

38.    Szobolits Béla: A szegénységről három tételben (2009) /dokumentumfilm/

39.    Dénes Gábor: A mélység titkai (2005) /dokumentumfilm/

40.    M. Kiss Csaba, Rohonyi Gábor: Brazilok (2017)

41.    Fernando Meirelles, Kátia Lund: Isten városa (2002)

42.    Mészáros Márta: Napló apámnak, anyámnak (1990)

43.    David Schurmann: Barátom a pingvin (2024)

44.    Marios Piperides: A kutyám nélkül soha (2018)

45.    Marjane Satrapi: Párizsi pillanatok (2024)

46.    Fritz Lang: M – Egy város keresi a gyilkost (1931)

47.    Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból (2015)

48.    Eric Besnard: Reggeli a hegyen (2024)

49.    Alexandre de La Patelliere, Matthieu Delaporte: Monte Cristo grófja (2024)

50.    Charles Chaplin: Nagyvárosi fények (1931)

51.    Szimler Bálint: Fekete pont (2024)

52.    Paolo Taviani, Vittorio Taviani: Szent Lőrinc éjszakája (1982)

53.    Alexandre Charlot, Franck Magnier: A tökfilkó (2024)

54.    Greg Berlanti: Vigyél a Holdra (2024)

55.    Matteo Garrone: Én vagyok a kapitány (2024)

56.    Katja von Garnier: Menedék (2013)

57.    Fehér Zoltán: Múlt és jelen: Vizeink az ember kezében (2022) /dokumentumfilm/

Ambrus atya mozijában vetített több mint 1850 film:

https://ph-2028a.blogspot.com/2024/12/pannonhalma-mozi.html

Teremtésvédelmi keresztút

 

Bűnbánati liturgia

 

Madácsy István kiállítása

Madácsy István

grafikusművész

Experientia  

című kiállításának megnyitója

a Pannonhalmi Bencés Gimnázium Galériájába

2025. március 7.

péntek, 17:00

(9090, Pannonhalma Várkerület 1.).   

A kiállítást megnyitja Bazsányi Sándor irodalomkritikus, esztéta.

A kiállítás megtekinthető 2025. április 2-ig.

 

 

 

Az emlékezet képei

Madácsy István képei elé

 

A képkészítés emlékezés. Az alkotó visszatekint mindarra, amit tud. az alkotás folyamán az aktuálisba rántja a múlt tudásának egy darabját. Jó esetben meghökkentő formába ölti, ami sokszor számára is az újdonság erejével hat. A képek hatására a néző egy rejtélyes módon szintén emlékezni kezd. A képnézés közben eltöpreng, érzések és gondolatok merülnek fel benne a kép előtt és még sokszor napokkal utána is.

Az emlékezés tere üres. A gondolat fényszerűen, mindentől elkülönítetten merül fel a semmiből az elme egyetemes háttere előtt. A gondolkodás fényszerű esemény messze a szemeink mögött zajlik. A gondolat, megjelenésekor egyedül van ebben az üres térben. Formája egyértelműen záródik határainál. Tömbszerű árnyként fogalmazza meg önmagát. a háttérhez képest belső fény világítja meg, amely áradó, tompa, sötét fény. A felmerülő képet valami intenzív fénylő homályosság jellemzi. Erre utal a „Kipattant a fejéből az isteni szikra” kifejezés is.  A gondolat, mint fényszerű jelenség. Rövidéletű, lassan kihunyó és elhomályosodó, ha nem válik emlékké, vagy nem materializáljuk, például: vetjük papírra, végleg a feledés homályába vész.

A képalkotás egy vonulatát ma épp ez a képszerkesztési alaphelyzet jellemzi. A magányosan zárt formában megjelenő téma körül, a papír fehérje alkotja a teret. Ezzel a képzőművészeti formálás az archaikus állapothoz tért vissza, ahol a jel egy üres felületen válik valamivé, válik jelenséggé és jelenéssé. Az üres felület egyértelműen mutatja fel anyagiságát és a rajta megjelenő jeltől válik egyetemes háttérré, telítődik a tér tulajdonságaival, a mindennek helyet adó és mindent körül vevő, körül ölelő érzettel. A tér a benne megjelenő hatására rendeződik auraszerűen hierarchikus minőséggé és alakul hellyé. A gondolat immár valahol van.

Ezeket a gondolatokat hoznám fel elöljáróban Madácsy István grafikáinak megközelítéséhez. Legfőképpen azért, mert Madácsy István alkotómódszerében mind az emlékezés mind az elmében felmerülő gondolat formai sajátságai fellelhetőek. A felvillanó téma és a körülötte megjelenő üres tér állandó jellemzője képeinek és egyben korunk képeinek is. Korunk világvesztése, világvesztettsége érhető tetten ebben a képalkotási módszerben, ahol az alkotó a képhagyománnyal ellentétben nem formálja meg a téma/figura körüli teret, hanem a hordozó, esetünkben a papír anyagiságát hagyja dolgozni, mint semleges jelentés nélküli matériát. A rajta elhelyezett téma intenzitása alakítja a papírt azzá a közeggé, amelyben a gondolat viszonyokat alakít ki, hat és mozgásba lendül.

A konceptuális képalkotásnak szüksége van erre a minimalizmusra, amely itt nem az ismert modernista közhely, a kevesebb több félreértését szajkózza, hanem elősegíti a gondolati elem, egyértelműen anyagtalan gondolatként való működésének vizuális megidézését még akkor is, ha egy épp anyagisággal bíró képet nézünk. A koncepció megformálódik ezekben a képekben és kifejezésre jut. A gondolat, téma és képalkotó elem is egyben. Madácsy István képei gondolatszerűen megformált vizualitások. Mintha valaki töprengene és mi bepillantanánk az éppen alakuló gondolati térbe. Az ilyen alkotó munkássága műveltségszerűen felépített művészet.  Idéz, utal, értelmez, átértelmez. Gondolatokkal dolgozik. A gondolat relativisztikus időben létezik. Felbukkanásakor érzékeljük, hogy most érkezett, az előbb még sehol sem volt, ezért pillanatként érzékeljük, de ha megmarad, mert fontossá válik, romolhatatlan és örök, az idő nem koptatja. Születő majd elmúló vagy születő és örök. Egy most születő és egy régmúltból itt maradt gondolat a jelenben ugyanolyan friss lehet. Ha valaki ilyesmire figyel a folyamatos ismétlés miatt a jelenségvilág számára egyfajta sűrű melankóliába burkolódzik, mint Dűrer híres rézmetszetén a mindent tudó, semmin meg nem lepődő angyal, akinek az egyetlen dolga, hogy várja az utolsó ítélet megkezdésének jelét. Szerintem Madácsy István képein ezzel a dichotómiával foglakozik. A folyton keletkező elbukásában és örökké válásában rejlő irracionális kettősségével. Lásd: Avidya  sorozat képei. Konceptuális képsorozataiban ezek a képi metaforák és allegóriák dolgoznak, felidézve az emberi működés emlékeit, a kultúra és a tudomány egyes elemeit. Madácsy István képein ritkán mutat fel valamit önmagában. Sokszor, ha még első ránézésre így is látszik, a megjelenített téma, különböző jelenségek és/vagy fogalmak egymásra vonatkoztatásának eredménye. Ez a dialektika egyfajta kritikai attitűdöt eredményez. Van mindebben valami ironikus, ahogy az egyetemes emberi állapotot reprezentáló hellenisztikus szobrok a tudományt reprezentáló ábrákkal játszanak (Quantum vacuum sosozat). Ahogy a mozgás intenzitását kifejező háttér előtt a tudomány egyes eszközei és modelljei, álló fekete sziluettként helyezkednek el. Ez a száguldó fekete sziluett annyira fekete, hogy mintegy fekete lyukként jelenik meg és egyszerre van a háttér előtt és egyszerre szakítja át a mögötte elhelyezkedőt és válik önmaga háttérré. De hasonló gondolati csavart figyelhetünk meg a Revelatio azaz leleplezés sorozatban is, ahol a láthatóság és takartság, mégis láthatóság áll szembe folyamatosan egymással, mint az emberi érzékelés és a transzcendens egymásra vonatkoztatása. Ugyanez a gondolkodás érhető tetten az Experentia sorozat figurái és az egyfajta kisérleti működést szimbolizáló tervrajzszerű tárgykonstrukciók között is. A megfigyelő és a megfigyelt ontológiai kettősségük ellenére a figyelmen keresztül összeolvadnak egy egységgé a kísérletben. Ezzel megidézik korunk egyik alapgondolatát a határozatlansági relációt Heisenbergtől. Mintha, bárhogy is erőlködnénk valami rejtett módon mindennel egyek vagyunk. Madácsy István Szent hegyek sorozatában a hegyek kiszínezett szintvonalaik miatt elvont formákká válnak és az emberi dimenzió helyett, egy organikus struktúra elemeként rajzolódnak ki, mondhatnánk – isteni nézőpontból. Feltehetnénk a kérdést, a Szent hegyek kinek a hegyei? Az Istené, azaz a transzcendenssé vagy az emberé? És a róluk alkotott kép micsoda? Isteni vagy emberi kép ez? Tudományos vagy művészi látásmód eredménye? Vagy mindez együtt.

Madácsy István képein valamiféle genuin, szinte eleve elrendelt módon ott van alkotóelemként a fény vagy ténylegesen megjelenítve, vagy a felvillanó gondolat reprezentációjának elmaradhatatlan tulajdonságaként.  Madácsy István konceptuális gondolkodása egy szimbolikus gondolati teret alakít ki képein, ez az erőteljes gondolat tér művészetének terepe. Képsorozatai nemcsak megidézik az emberi gondolkodás sajátságait, hanem finom iróniával árnyalják azt és olyan kérdéseket tesznek fel és fogalmaznak meg a néző számára, amelyek modern világunkból és mindannyiunk aktuális tapasztalataiból következnek.

 

Csordás Zoltán

2022. szeptember 27.