Élet a háború sújtotta Ukrajnában

 https://www.phbences.hu/hirek/elet-haboru-sujtotta-ukrajnaban

Élesen emlékszik február 24-re, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. Az idő hirtelen lelassult, a percek óráknak tűntek. Csak az járt a fejében, vajon mikor találkozhat újra diákjaival. Ezt mesélte a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanulóinak ukrajnai testvériskolánk, a karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum egyik tanára. A Szent Márton-heti csendesórákon a háború sújtotta ország életét ismerhették meg a fiúk.

Bár nem egyszerű a helyzetük, de nincs háborús hangulat Kárpátalján – mondta a karácsfalvi líceum vezetője, Tóth Jenő atya. Szerencsésnek tartják magukat, mert abban a térségben nem ropognak a fegyverek, és szinte minden ugyanolyan, mint mielőtt kitört a háború. De csak szinte… „Ami hiányzik és fájó, az a családok, a személyek, a hittanosok hiánya.” Csak az ő iskolájukban 180-ból 37 diák nem tért vissza az iskolapadba szeptemberben. 37 család, amely elmenekült egy békésebb, biztonságosabb élet reményében.

Jenő atya felesége, Erika a líceumban tanít, saját osztálya is van. Február 23-án épp a farsangra készültek. Bevásároltak, a tombolákat rendezték, közben pedig tanórákat tartott, egyszóval zajlott az élet annak rendje és módja szerint. Február 24-én hajnalban telefoncsörgésre kelt. Az egyik anyuka hívta, hogy mi lesz most, mert Harkivban bombáznak. Bár utána egy szemhunyásnyit sem aludtak már férjével, a tanórákat igyekeztek megtartani. Az állami iskolákból akkor már hazaküldték a gyerekeket, és napközben az is világossá vált, hogy ők sem tehetnek mást. Utolsó matekóráján csak azon gondolkozott, vajon mikor láthatják egymást újra. Nap végére a diákok nagy részét hazavitték szüleik, mindössze harminc tanuló maradt az iskolában. Velük átvonultak a kápolnába, imádkoztak majd utána mindenki elindult hazafelé és sírtak – emlékezett vissza.

Úgy érezte, mintha soha nem akarna véget érni az a nap, és a következő hetekben is úgy tűnt, ólomlábakon jár az idő. Egyszer csak már nem számított, hogy kijavították-e a dolgozatokat, vagy felkészültek-e az órákra, mert nem lehetett tudni, mi lesz másnap. Aztán lassan beleszoktak a helyzetbe. Ma már terveznek és készülnek az előttük álló programokra. Jenő atya szerint a kárpátaljai magyarok minden helyzetben megtalálják azt, hogyan tudnak boldogulni.

Szöllősi Mátyás fotóriporterként többször is járt a háború kitörése óta Kárpátalján. Az ottmaradókat és az odaérkezőket, vagy épp a menekülés közben a térségben megpihenő embereket, családokat fényképezte. Mint mondta, beszélgetett olyanokkal, akik szemtanúi voltak, ahogy mellettük többeket halálra lőttek. A menekülők között vannak, akik amint lehet, visszatérnek otthonukba, hogy újraépítsék házukat és életüket, mások azonban örökre elhagyták hazájukat.

A mérhetetlen szegénység mellett sok daganatos megbetegedés is sújtja a helyieket – mesélte. Mint mondta, egyetlen olyan riportalanya sem volt, aki valamilyen módon ne lett volna érintett. Egyiküknek gyűjtést is szervezett Mátyás, hogy a nyakán lévő majd csecsemőfejnyi daganatot Magyarországon operálják meg. Bár technikailag Ukrajnában is elvégezhető lenne a műtét, a hadiállapot miatt ezt mégsem tudják kivitelezni.

A segítségnyújtásról, adományozásról Makuk János, a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat vezetője is beszélt a fiúknak. A szervezet 5500 négyzetméteres logisztikai központot működtet Kárpátalján. Segélyeket fogadnak és küldenek a rászorulóknak. Mint mondta a templomok láthatóan kiürültek, férfiakat a mozgósítás miatt szinte egyáltalán nem is látni az imahelyeken.

Beszélt a légvédelmi bunkerekről, pontosabban a pincékről ahová légiriadó esetén akár órákra is le kell vonulni. Mint mondta, az iskolák, óvodák pincéiben nincs fűtés, mosdó és általában villany sincs. Ha azonban felzúgnak a szirénák, a gyerekeket azonnal le kell vinni, ami rendkívüli stresszt jelent a kicsiknek. A Málta próbál segíteni az intézményeknek, többeknek tudtak már hősugárzót adni, hogy legalább ne legyen olyan hideg. Makuk János hangsúlyozta: nem angyalokról és ördögökről kell beszélni. Mindkét oldalon emberek vannak.

Az idei Szent Márton-hét bevételét a hagyományokhoz hűen a Pannonhalmi Bencés Gimnázium jótékony célra fordítja. Ezúttal a karácsfalvi iskolának adjuk az összegyűlt pénzadományokat