MOZI (11.)

https://kritikustomeg.org/film/43991/intouchables-eletrevalok-2011

Egy örök érték a filmek közt – Életrevalók

Harmat Árpád Péter

Ha az utóbbi évek „filmes termésében” léteznek maradandó alkotások, akkor az „Életrevalók” -nak egészen biztosan ezek közt van a helye. Olivier Nakache és Eric Toledano 2011 -es filmje ugyanis zseniális a maga nemében és túlzás nélkül állítható, hogy egy örök érték a filmek sorában. Ha végignézzük, egyik pillanatban nevetünk, a másikban meghatódunk, és mindvégig azt érezzük: most valami olyasmit látunk, ami végre igazi, eredeti, valós érzésekkel teli és egy új világot nyit meg előttünk. Egy világot, melyben az egyik ember életkedvet tud adni egy másiknak, miközben minden lehetséges módon megmenti őt a legrosszabbtól. Ez a film az önzetlenség, a segíteni akarás, az életszeretet legegyszerűbb megjelenítése egy humorba "ágyazott", fantasztikus történet keretei között. Az "Életrevalókban" a francia rendezőpáros egy valós történetet filmesített meg, egy mozgásképtelen, nyaktól lefelé lebénult gazdag, arisztokrata milliárdos és egy szegény, börtönviselt, bevándorlók gyermekeként nyomorgó, külvárosi férfi között. A furcsa páros kapcsolata valami olyan eredetiséggel ragadja meg az élet nagy kérdéseit, hogy a nézőt szinte mellbe vágja vele. Például azt, hogy miért érdemes talpra állnunk, ha egyszer földre kerültünk, mi a különbség barát és ismerős közt, milyen szépséget adhat nekünk az élet és miért van az, hogy humorral szinte minden kibírható.  

 

A történet szerint a sorsába belefásult és elkeseredett 56 éves milliárdos, Philippe (Francois Cluzet) - aki egy ejtőernyős baleset miatt bénult le örökre - egy lelki szakadék szélén egyensúlyozva éli mindennapjait. Ezekbe a mindennapokba "robban bele" a maga közvetlen és nyers modorában Driss (Omar Sy) a nagy darab, fekete bőrű, külvárosi munkanélküli, aki csupán segélyének meghosszabbítása miatt jelentkezik ápolói állásra Philippe -nél. A férfi rögtön kitűnik a sok képzett, jó modorú és tanult jelentkező közül, de nem csak azért, mert szinte a bunkóságig egyszerű a modora, hanem azért is, mert egyedül ő nem kezeli rokkantként a lebénult házigazdát. Ez az, amit azonnal megérez a gazdag munkaadó és ez az, amiért végül neki adja az állást is. Driss nem ért a beteggondozáshoz, nincs az ilyen fajta munkához sem képzettsége, sem gyakorlata. Ugyanakkor ... Philippe -t egészséges, teljes értékű embernek kezeli sőt néha durván be is szól neki vagy ugratja. Mindezzel akarva - akaratlanul, de teljesen felrázza az önsajnálatból a tolókocsis férfit. Közben az is kiderül, hogy a két embernek kölcsönösen van szüksége egymásra, mindketten tanulnak a másiktól. Driss ráébred arra, hogy rendbe kell tennie életét, Philippe pedig megérti végre, hogy igenis élhet még igazi életet. Persze ez a folyamat rögösen indul és kezdetben nehezen találják a közös hangot.

Drisst eleinte nem biztatja sok sikerrel Philippe legfőbb támasza, Yvonne sem (Anne Le Ny), aki szó szerint közli vele első napján, hogy "eddig a legtöbb ápoló egy héten belül feladta". De persze a fekete férfit nem olyan fából faragták, mint aki könnyen lerázható. Megpróbál helyt állni, és közben másik fő célját is elérni: lefektetni Philippe csinos titkárnőjét Magalie -t (Audrey Fleurot). Ezen igyekezete azonban nem jár sikerrel, mert mint később kiderül a titkárnő a hölgyek iránt vonzódik. (Pedig Driss vonzódása néha már kínos jelleget ölt, például amikor egy alkalommal, etetés közben majdnem szegény Philippe szemébe tolja a húsos falatkát, annyira bámulja a csinos Megalie, formás fenekét.)

A Philipe -t körülvevő emberek számára közben gyorsan világossá válik, hogy bár Driss csapnivaló ápoló, mégis hihetetlen nagy segítség a rokkant férfi számára. Képes ugyanis arra, amire senki más nem: visszaadni Philipe -nek az életkedvet. Driss elsősorban a lebénult és kiszolgáltatott férfi lelkét és nem a testét ápolja. Nyers és egyszerű viselkedésével újra emberi méltóságot ad Philippe -nek. Miközben pedig a munkakapcsolat lassan barátsággá alakul ápolt és ápoló között, számtalan kalandon is átesnek.

Driss felturbózza Philippe tolókocsiját, amivel aztán együtt raliznak a városban ( és a hóban), majd füves cigivel kínálja, fülmasszázsra viszi (jól tudva, hogy a férfi csak ott érez bármit is), később sárkány-repülőznek és őrületes autós száguldásokban vesznek részt. Innentől kezdve Driss hozzáállása már túlmutat egy egyszerű ápoló kötelességérzetén: már barátként szeretne tenni valamit Philippe -ért. Amikor a rokkant férfi rohamokat kap, Driss őszinte aggodalommal próbál segíteni rajta.

Közben megoldja a ház néhány problémáját is: például néhány pofon segítségével elintézi a pofátlan szomszédot, aki folyton Philippe bejárójára parkol és helyre teszi a házigazda lányának udvarló kamaszt is, aki nem tanúsít elég tisztelet Elisa iránt. Driss jelenléte, természetessége új fuvallatként oldja fel a gazdag ház búskomor merevségét. Az alkalmazottak pedig láthatóan feloldódnak ebben az új és friss légkörben. A legjobb példa erre Philippe szülinapi bulija, melyen a meghívott zenekar komor játékának kellős közepébe és az előkelősködő, megjátszós, érzéketlen légkörbe egyszer csak "berobban" Driss az Earth Wind & Fire, Boogie Wonderland című zenéjével és tánc-szólójával, mely teljesen felrázza a hangulatot. A bohóckodó, táncoló férfi - akitől mindenki elviseli ezt a szokatlan lazaságot (mert hiszen jól áll neki és őszinteségből fakad) - pillanatok alatt valódi bulit varázsol. Pár perc után már mindenki táncol Philippe körül.

https://m.blog.hu/fi/filmworlds/image/eletrevalok4.JPGhttps://m.blog.hu/fi/filmworlds/image/eletrevalok4.JPG

A filmben sajátosan alakul az a szerelmi szál is, mely plátói kapcsolatként jön létre Philippe és egy vele levelezésben álló ismeretlen nő között. Ezt a furcsa "viszonyt" is Driss teszi valóságossá, amikor összehozza a két embert egymással. Ennek pedig később egy boldog házasság és két gyermek lesz "eredménye", miután Driss megérteti Philippe -el, hogy ugyanúgy joga van a boldogsághoz mint másnak és éppen úgy alkalmas is rá, mint bárki más. Philippe életét végül is Driss menti meg minden lehetséges értelemben. Megmenti, mikor egyik rohamában majdnem megfulladna (Driss nélkül), megmenti, mikor nem hagyja végletesen elkeseredni, és megmenti akkor is, amikor újra életkedvet "csepegtet" belé, célokat, önbecsülést és élményeket biztosítva számára. Vannak emberek, akik ösztönösen, önmagukat adva is képesek segíteni másoknak, akik nélkül szürke volna az élet és unalmas minden. (A filmbeli karakterek valóságos megfelelői egyébként: Philippe Pazzo Di Borgo és Abdel Sellou, az életben barátok maradtak Philippe házasságkötése után is és mindeketten családot alapítottak. A film legvégén pár képkockán láthatjuk is őket.)

Az Életrevalók egy hatalmas film, komoly mondanivalóval, életbölcsességgel, szeretettel és humorral, vagyis szinte minden lehetséges érzelemmel, ami csak előfordulhat egy emberi élet alatt. Szerethető alkotás, mely mindenkit képes megérinteni. (Francois Cluzet és Omar Sy filmbéli alakításukért César-díjat kaptak.) Értékelésem nem is lehet 9 pont alatti, mert az az igazság, hogy az Életrevalók az egyik legjobb film, amit az elmúlt 5 évben láttam!