2023. december 19., kedd

Advent: 4. gyertyagyújtás

 

A második születés – a 4. gyertyagyújtás

Jelenlegi és volt diákjainkkal, a bencés szerzetesközösséggel, szülőkkel, pedagógusokkal és Pannonhalmi Főapátság munkatársaival közösen tartotta meg iskolánk a 4. adventi gyertyagyújtást még a fiúk hazautazása előtt. Különösen megkapó volt idén is, ahogy a bazilika sötétségét az adventi koszorúról vett és egymásnak továbbadott gyertyaláng megtörte, majd fénybe borította az egész templomot. Az ünnepen Ambrus atya, a Főapátság legidősebb szerzetese mondott beszédet, amit az alábbiakban teljes egészében közlünk.

Nem töri össze véglegesen a megroppant nádszálat, és a füstölgő mécsest nem oltja ki, mert hiszen ő is ezt a létmódot választotta, amikor megszületett az első karácsonykor. Vállalta a kiszolgáltatott emberiséget, a törékeny emberiséget, és elindult a második születés útján. Elindult, hogy bennünket is magával vigyen, hogy megszülessünk Isten országa számára, hogy felnőttek legyünk végül Krisztus mértéke szerint.

Velünk tart, sokféle ajándékával segít bennünket ebben a második születésben. Nagyon sokféle és néha nagyon váratlan ajándékokkal. Nagyjából egy hete kicsit váratlanul egy filmet (The Holdovers) kaptunk ajándékba, ennek a második születésnek a képeivel. A mi második születésünk képeivel.

Egy bentlakásos amerikai kollégiumban játszódik a történet. Az elején együtt vagyunk a karácsonyi szünetre induló gyerekekkel. Mintha a mi dísztermünk lenne az a kápolna. Összegyűlnek énekelnek, egyfajta derűs, lelkes türelmetlenséggel, és aztán elindul mindenki a maga közössége felé. Végül három ember marad ott. Ennek a három embernek a második születését látjuk, és ez a három ember bennünk van. Ezért izgalmas ez a történet, amit most próbálok megosztani, de természetesen egy filmet csak úgy lehet birtokba venni, ha megnézzük.

Hárman maradnak ott a diákotthonban. Egy fiú, akinek összedől a családi háttere, és az utolsó pillanatokban derül ki, hogy osztálytársaihoz se mehet el. A senki földjén van ő már jó ideje, életkora és sajátos személyes körülményei miatt is. Aztán ott marad egy szakácsnő, aki nehéz özvegysége után most még egyetlen gyermekét is elveszítette, és nem akar gyászával másokat terhelni. És a legizgalmasabb figura egy öregedő tanár, aki egész életét ebben az iskolában töltötte. Itt volt tanuló és itt maradt tanárként is. Akinek nagyon alkalmatlan testi-lelki tulajdonságai vannak. Nem alkalmas igazán erre a közösségi életre. Él-hal a tanárokért, a tanítványaiért, mindent megtesz értük, de mindig minden visszájára sül el. A második születés útján nagyon megrekedt, azt kell mondani a zsugorodás útján van már.

Ők maradnak ott az iskolában. A tanár egy kicsit büntetésként, az igazgató megbízásából kell vigyáznia az egyetlen fiúra. Elbúcsúznak egymástól a gyerekek, és egy csökkentett üzemmódra kapcsol az iskola. Tragikomikus módon még a fenyőfát is eladja az iskola az ünnepség után, mert az már úgyis felesleges, és karácsony előtt még újra lehet hasznosítani. Ott marad a három szereplő. A két férfi a zorddá váló környezetben még inkább elkezd küzdeni egymással. Ebben már nagy gyakorlatuk van az elmúlt hetek, sőt évek gyakorlata. Ott van a szakácsnő, aki maga is kínlódik és szenved , megrekedt az emberré születésben. Anyasága Isten eszköze lesz arra, hogy bár maga is segítségre szorul, mégiscsak elindítsa a születés útján, folytassa a második születést ezzel a két férfival. Aztán csodálatosan szépek és megrendítőek a képek, ahogy a küzdelem lassan átmegy támogatásába, és egymásra talál ez a két férfi – a fiatal fiú és az öregedő tanár – és a szakácsnő. A nagyon alkalmatlanul induló karácsony hihetetlen gazdagsággal fejeződik be.

Mindannyian a megrekedés után elindulnak Jézus szándéka szerint és Jézus segítségével, a születés folytatásával az emberré válás, az egyre teljesebb emberré válás folytatásával. Nagyon drámai, hogy ez a tanár számára azt jelenti, hogy el kell hagynia azt az iskolát, ahol egyedül otthon volt, de érezzük, hogy ő most már mindenütt otthon lesz, mert elindult a felnőttség felé, és olyan felnőtté lett, akinek mindenütt otthona lehet, ahol emberek vannak.

Nincsenek alkalmatlan karácsonyok, erre tanít bennünket ez a történet. Nincs olyan, amikor rosszul jönnek össze a dolgok. Jézus, aki nagyon alkalmatlan körülmények között született, és nagyon alkalmatlan körülmények között folytatódott is az élete, velünk tart egész életünk folyamán. Hogy még ha megreked is közben második születésünk folyamata, azért ez csak egy megtorpanás legyen, hogy az Ő segítségével együtt tudjunk menni tovább azon az úton, amin Ő megy, amiért vállalta az embersorsunkat. Ezért nem lesz alkalmatlan senki számára se ez az idei karácsony sem. Mindegyikünknek felkínálja Jézussal, Jézus segítségével a felnőtté válás lehetőségét.

/Ambrus atya/


A megkapó liturgia pedig YouTube csatornánkon teljes egészében visszanézhető.



















 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ökumenikus Diákfilmszemle

Kedves filmkészítő Diákok és a diákok alkotásait segítő Tanártársak!   Örömmel adjuk hírül, hogy idén újra megrendezzük az országos Ök...