Komálovics Zoltán beszámolója

 

Szent Márk biciklis zarándoklat

 

A Horváth Tamás tanár úr által szervezett idei biciklis Szent Márk-zarándoktúránk vízi átkeléssel kezdődött és vízi átkeléssel végződött. Valójában az egész út víz és víz, valamint ég és föld között haladt.  Induláskor egy kis komppal Őrtilosnál keltünk át a gyors sodrású Dráván, érkezéskor pedig egy nagy vaporettóval hajóztunk be a lagúnák városába, Velencébe. Az egész túra a hűsító víz és a száraz, poros hőség egymást váltó kettősségében zajlott. Az indulás frissességében és lendületében, mint egy lovasroham, úgy indultunk el az Őrtilossal szembeni Dráva-partról az Adria királynője felé. Az első kilométereken a harminc „vasparipa” gomolygó porfelhőt kavart fel és hagyott maga után. A nagy hőségben a sárga zarándokpólók mundérként feszültek rajtunk. A közel 700 kilométeres túra két szakaszra tagolódott. Az első szakaszban a kelet-nyugati tengelyű Duna-Dráva bicikliút nyomvonalán haladtunk, majd Villach mellett rátértünk az észak-déli irányú Alpok-Adria bicikliútra. Ezt az Alpokon átívelő látványos útszakaszt az Osztrák-Magyar-Monarchia korában épült Pontafelbahn-Tarvisio-Udine vasútvonalból alakították ki. A gyönyörű panorámájú szakasz vasúti alagutakon, korabeli kis állomások mellett halad, és varázslatosan idézi meg a Monarchia boldog békeéveinek atmoszféráját. A két útszakasz szinte két külön világon vezetett át bennünket. A Dráva-menti útvonal szinte végig a hatalmas víztározókká duzzasztott folyó mellett vezetett. A nagy hőségben megnyugtató, hűsítő látványként terültek elénk a szlovén és osztrák gazdák rendezett, nagy szorgalomról tanúskodó telkei és birtokai. Mi a biciklin, ők a traktorokon, kombájnokon izzadtak a nagy melegben. Horvátországon és Szlovénián átviharzottunk egy-egy nap alatt. Harmadik este már Ausztriában vettünk szállást. Az út során plébániaudvarok, focipályák kifakult gyepén vertünk estéről estére sátrat, legalábbis a komforthoz jobban ragaszkodók. A többség a szabad ég alatt hálózsákban, függőágyban igyekezett gyorsan kipihenni a nap fáradalmait. Mint valami hajdani nomád törzs pakoltuk szét és össze napról napra a szállást, az ennivalót, a bicikliket. A defektek, bukások, eltévedések, hűsítő fürdések, városnézések, 30 fős útszéli étkezések és „kinyúlások” teljesen eltérő hangulata, hang- és látványzuhataga az út minden óráját váratlanná és izgalmassá tette. Amikor az ötödik napon Tarvisióba érve elkezdtük az Alpok hegyvonulataiból kivezető gurulást, már érezni kezdtük a tenger illatát, pedig még 200 kilométer választott el bennünket. Nagyboldogasszony napján belecseppentünk a Ferragosto varázslatos valóságába. A folyópartokon és a folyók vízmosásaiban piknikező vidám olasz társaságok felszabadult életöröme szinte feltöltötte az egyre inkább merülő energiatelepeinket.  Annak ellenére is, hogy miután az ünnepek alatt minden üzletet zárva találtunk, kifogytunk a kenyérből, s a maradék hét szeletet kínáltuk fel (két halkonzerv társaságában) szombat reggel a 30 éhesen ébredő diáknak. Gyorsan beláttuk, hogy itt kenyérszaporításra kényszerülünk. Megoldóbajnok autóskísérőnk, Szasza a délelőtt folyamán végre is hajtotta a csodás eseményt: ellátta a társaságot két napra való kenyérrel (és még maradt hétfőre is belőle). Az igazi csoda mégis Velence volt! A behajózás után biciklis zarándokokként külön bejáraton mehettünk be a Szent Márk-bazilika döbbenetesen sűrű terébe. 48 órás hajójegyünkkel bejártuk Velence csatornáit, partra szálltunk az elbűvölő Murano, a színes Burano és az ősi Torcello szigetén is. A diákok, mint Szerb Antal Utas és holdvilágának kései hősei, szinte révülten bolyongtak a mesebeli világokat idéző utcák és csatornák útvesztőjében. A lagúnák városa mindenkivel feledtette az út során felgyülemlett fáradtságot. Érdekes, hogy ez az „öreg” város, Velence újra és újra megfiatalítja az embert. A túra során szerzett élmények valójában felsorolhatatlanok, de bizonyára mindannyiunk számára emlékezetes marad Ptuj és Maribor bájos, vár köre épülő belvárosa. Lenyűgöző látvány nyújtott a neuhausi kortárs művészeti galéria, a Museum Liaunig, amelynek épülete a hegy gyomrából úgy emelkedik rá a völgyre, ahogy anno az Atlanti Fal nehéztüzérségi lövegei meredtek rá az óceánra. Káprázatos volt Udine reneszánsz főtere, katedrálisa a Tiepolo festette szentélyképekkel. Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a Szent Márk biciklis zarándoklat valójában - Horváth tanár úr korábbi biciklitúráihoz hasonlóan - a magas szintű tanulás, a művészetek, a sport, a közösségi élet, az egyéni istenkeresés ég és föld között ívelő útján vezette végig a résztvevőket. Nagy köszönet a tanár úrnak érte, és nagy gratula minden résztvevőnek!

Komálovics Zoltán