Hortobágyi T. Cirill OSB
Legutoljára november végén találkoztam Rómában Ferenc pápával. Az általános kihallgatáson odaléphettem hozzá, átadtam neki a pannonhalmi ökumenikus konferencia tanulmánykötetét és váltottunk néhány szót. Napfényes, de hűvös idő volt a Szent Péter téren. A pápa térdproblémái miatt kerekesszékben érkezett, az egyik segítője emelte át a karosszékbe, amelyben az esemény alatt ült. Szemmel láthatóan nagyon nehezére esett a mozgás. Az az érzése támadt a megfigyelőnek, hogy a Szentatya a fájdalmak elől belső világába zárkózik. A nagyon erős kép: a forgatag közepén a fehér ruhás, fehér kabátos, magába fordulva ülő ember. De milyen változás ment végbe, amikor Ferenc beszélni kezdett. Amikor elkezdte olvasni a beszédét, a szeme felragyogott, a hangja megerősödött. Hosszú rögtönzött mondatokat fűzött az előre elkészített szöveghez. Mindannyian éreztük, hogy azért lép ki önmagából, hogy elmondhassa, amit mondani akar. Fontos neki.
Az esemény végén, amikor odaléptem hozzá, átadtam a könyvet, kezet fogtunk, és néhány szót váltottunk tervezett magyarországi útjáról. Ugyanazt az odafigyelést éreztem, ugyanazt a koncentrációt, mint a beszéd közben. Csak most egészen személyre szólóan. Nem számítanak a körülmények, a hideg, a térdfájdalom, az időbeosztás és a rá váró további számtalan találkozás, vagy éppen a belső világa: találkozni akar velem. Nem a pannonhalmi főapáttal, hanem velem, az emberrel. Ahogy minden egyes emberrel, aki odalép hozzá. Ha Ferenc pápa magyarországi látogatásának kulcsát keresem, akkor azt is ebben a két mozzanatban látom: az üzenete fontosságában és a nem személyválogató odafigyelésben.
Ami az üzenetet illeti, Ferenc pápa Magyarországon beszélni fog Európáról, arról a kontinensről, amelyre olyan nagy reménnyel tekint. Talán éppen azért, mert az egyház globális jelene szempontjából perifériának számít.
Perifériának, ahová az egyháznak és a pápának küldetése van. Ferenc pápa nem győzi hangsúlyozni, hogy Európának az alapító atyák álmait kell felidézni, a politikai unió tekintetében vissza kell térnünk Schuman, Adenauer, de Gasperri és Habsburg Ottó lelkiségéhez és szellemiségéhez: a szupranacionális, a nemzeti és a szubnacionális működés kiegyenlített működéséhez. Olyan működéshez, amely egyaránt felülmúlja a narcisztikus, efemer populizmusok és az „ideológiai gyarmatosítás” útjainak politikai kísértéseit.
Ez rögtön tovább is vezet Ferenc pápa második jelentős témájához, az ökumenizmus kérdéséhez. A pápa 2021-es budapesti és szlovákiai útjáról hazafelé tartva a Magyar Kurír főszerkesztője kérdésre ezt válaszolta: „Megragadott, mennyire mély nálatok az ökumenizmus iránti érzék. Ez mélyen megérintett.” Ferenc számára a magyarországi ökumenikus tapasztalatok az európai együttélés példaszerű mintái. Bár a magas egyházban és egyes helyi közösségekben hajlamosak vagyunk továbbra is felekezeti szekértáborokban gondolkodni, a jövőt azok a kezdeményezések jelölik ki, amelyek a szeretet nagyvonalúságával és kreativitásával tekintenek a másik felekezethez tartozó, de ugyanabban a Krisztusban hívő emberre. A hivatalos aktusokat felülmúló, az imádságban, az egymással megosztott testvéri életben és a közös teológiai gondolkodásban gyökerező, az otthonosság tapasztalatával megélt ökumené az, amelyet a magyarországi kereszténység példaként fel tud kínálni a világegyház számára. Meggyőződésem, hogy Ferenc pápa figyelme ezért is kíséri saját monostorom, a Pannonhalmi Főapátság ökumenikus erőfeszítéseit is.
Ferenc pápa nem fogja elmulasztani azt sem, hogy a békéről szóljon. Küldetésének alapját képezi, hogy politikai elköteleződés és előfeltételek nélkül, prófétai erővel nevezze néven, hangosítsa fel minden háborútól sebzett ember és nép hangját. A keresztény ember számára egyetlen autentikus hatalom létezik: „Jézus Krisztus az Úr” (Fil 2,11).
Minden olyan hatalom, amely saját maga céljait, erőszakos önérvényesítését és ideológiáit szolgálja, erőtlenül le kell hogy lepleződjön Krisztus hatalmi igénye előtt.
Ha Ferenc pápa hiszi, hogy Jézus Krisztus az
Úr, prófétai bátorsággal és kiszolgáltatottsággal néven kell neveznie
minden zsarnokot, hatalmasságot és földi erőt; fel kell tárnia a
társadalmi erőszak rendszerint rejtve maradó működését, és le kell
rántania a leplet annak igazságtalanságáról és könyörtelenségéről.
Egyértelműen kell beszélnie, és szavai akkor lesznek a béke szavai.
Miért
jön Ferenc pápa újra Magyarországra? Hogy megerősítse a magyar
egyházat. Célja nem a II. világháborút megelőző egyház 21. századi
elemekkel feldíszítve zajló restaurálása, hanem a II. vatikáni zsinat
egyházképét megélő egyház erősítése. Ferenc pápa a kereszténységet nem
annak doktrinális oldala felől közelíti meg, hanem az evangélium
megélése és annak továbbadása szempontjából. A pápa nagyon is érzékeny
erkölcsi kérdések iránt, ám az egyházra mégsem úgy tekint, mint az
értékek letéteményesére és egy nyilvános erkölcsi tanítóhivatalra. Az
USA püspökeinek mondta 2015-ben, hogy „a megosztottság kemény, harcias nyelvezete nem illik a pásztor szájba, nincs létjogosultsága a szívében”.
Hozzánk sem azért jön, hogy elítéljen bizonyos tendenciákat,
megbélyegezzen és elutasítson embercsoportokat. Célja az, hogy az
evangélium gyógyító, felüdítő erejét hozza, amelyből senki sincs
kizárva.
Ferenc pápa azért jön Magyarországra, hogy az itteni egyházat bátorítsa: lépjen előre az általa elindított szinodális úton. Hallja meg a pásztorok kizárólagos véleményén és a hatalmasok önérvényesítésén túl a helyi egyházak, a keresztény közösségek, a fiatalok, a perifériára szorultak, az egyes emberek hangját. Azt szeretné, hogy az egyház szolidárissá váljon a ma emberével, úgy, hogy kortársaink öröme és reménysége, bánata és fájdalma, az egyház örömévé és reménységévé, bánatává és fájdalmává váljon.
Azt szeretné, hogy a magyar egyház se valamiféle „metafizikai és statikus igazságok” summájaként, vagy erkölcsi alapelvek, tilalmak és parancsolatok gyűjteményeként tukmálja rá a hitet a kortársaira.
Meggyőződése, hogy az így felfogott kereszténység képes életre vezetni, tud életet inspirálni korunkban is.
De mindenekelőtt Ferenc pápa azért jön
Magyarországra, hogy meghallgasson minket. Ki fog zárni minden zavaró
tényezőt: térdfájdalmat, politikai felhangot, szorongató
elvárásrendszert, protokolláris béklyót, hogy jelen tudjon lenni az épp
aktuális találkozásban. A meghallgatás felemeli és szabadsággal
ajándékozza meg a másikat, szárnyakat képes adni neki. Biztos vagyok
abban, hogy a pápa személyes pillanatot fog adni azoknak, akik a
látogatását ennyire rövid idő alatt előkészítették: a püspökkari
titkárság munkatársainak, a hatóságoknak, a pápa biztonságáért felelő
embereknek, a sok-sok önkéntesnek. Remélem, hogy a pápa látni fogja
azokat is, akik látogatása miatt némi kellemetlenséget szenvednek,
akiknek a lezárások, elterelések nehézséget vagy bosszúságot okoznak.
Szívből bízom abban, hogy honfitársaink és a hozzánk érkező vendégek
erőt tudnak meríteni abból, hogy egy-egy pillanatra csakis ők léteznek
Ferenc pápa – egy idős, egyszerű ember, a római püspök, egy
Krisztus-követő számára.
(Borítókép: Ferenc pápa Budapesten 2021. szeptemberében. Fotó: Hodász Dániel )
https://index.hu/velemeny/2023/04/28/ferenc-papa-bences-foapat-periferia-remeny-kuldetes-europa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése