Magyarországi Apostoli Nunciusának,
Michael W. Banach érsek atyának a homíliája,
Ünnepi szentmise Tours-i Szent Márton tiszteletére
(Pannonhalmi Szent Márton Területi Főapátság)
Mons Sacer Pannoniae - 2023. november 11.)
Őexcellenciája, Novák Katalin asszony, Magyarország Köztársasági Elnöke,
Excellenciás Varga László püspök atya,
Eminenciás Arsenios Kardamakis atya,
Kedves Cirill főapát úr,
Kedves Bencés szerzetesközösség!
Kedves atyák és testvérek,
Tisztelt Polgári és Kormányzati Hatóságok,
Tisztelt kollégáim a diplomáciai szolgálatokból,
Kedves Mindannyian a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanárai és diákjai,
Kedves Testvéreim Krisztusban,
1. Bevezetés. Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ma délelőtt itt lehetek Veletek Pannonia Szent Hegyén, Szent Márton Területi Főapátságának ősi szentélyében, hogy megünnepeljük a monostor védőszentjét, Szent Mártont, és e Bazilika felszentelésének 800. évfordulóját. A 996-ban alapított apátság Magyarország egyik legrégebbi történelmi műemléke. Úgy tartják, hogy Tours-i Szent Márton e hegy lábánál született, ezért korábbi neve Szent Márton-hegy vagy röviden Márton-hegy. Innét származik az apátság régebbi neve is: a Márton-hegyi Apátság. Köszöntöm most ennek a helynek a főapátját, Cirill T. Hortobágy O.S.B. atyát és a pannonhalmi bencéseket, megköszönve a kedves meghívást, hogy ezeket a különleges pillanatokat Veletek tölthetem.
Mint tudják, apostoli nunciusként én vagyok Ferenc pápa személyes magyarországi képviselője. Így hát Ferenc pápa nevében is köszöntelek Benneteket, biztosítva arról, hogy Ferenc pápa közelről kísér Benneteket és imádkozik mindannyiunkért, és szeretettel küldi apostoli áldását.
2. Szent Márton ma. A Pannonhalmi Főapátság ma ünnepli védőszentjének, Szent Mártonnak a főünnepét. Ezt az apátságot 996-ban alapította Géza fejedelem, ő jelölte ki ezt a helyet számotokra. Ez volt az első monostoralapítás ebben az országban, hamarosan pedig a bencés élet középpontjává vált az apátság. Védőszentje Tours-i Szent Márton lett. Géza fia, Szent István király birtokokat és kiváltságokat adományozott a monostornak. Első apátját Asztriknak vagy Anasztáznak hívták.
De vajon Szent Márton csak egy történelmi alak, aki pusztán a történelemkönyvek lapjaira való? Vagy van üzenete számunkra ma is? Hiszem, hogy Szent Mártonnak nem is egy, hanem éppen a mai napra három üzenete is van, amellyel hozzánk, a mi hitünkhöz szól.
3. Szent Márton és a béke ajándéka. 105 évvel ezelőtt ezen a napon ért véget az I. világháború, amiről annak idején azt hitték, hogy ez „a háború, amely megszüntet minden háborút"[1]. Valójában 1918. november 11-én a kora reggeli órákban állapították meg a végső feltételeket, és hajnali 5 óra 12 perckor alá is írták a fegyverszünetet. A fegyverszüneti egyezmény leszögezte, hogy "az aláírást követő hat órával a szárazföldi és légi ellenségeskedéseket be kell szüntetni". Érdekes ez az időzítés: az ellenségeskedések beszüntetésének "a tizenegyedik hónap tizenegyedik napjának tizenegyedik órájában" kellett megkezdődnie.
Vajon szándékos volt-e ez? Meg kell jegyeznünk, hogy azt a napot Szent Márton ünnepeként tartották számon, jóval azelőtt, hogy aztán a fegyverszünet napjává lett volna. Mindenki jól ismerte Mártont, sokan imádkoztak közbenjárásáért, hogy a háború véget érjen. Isten kezét látták abban, hogy ezen a különleges napon írták alá a fegyverszünetet. A hagyomány szerint november 11-e már korábban is a Szent Márton tiszteletére kötött békeszerződések aláírásának a napja volt. Egy kommentár ezt így fogalmazza meg: "De a fegyverszünet időpontját szándékosan választották: a tizenegyedik hónap tizenegyedik napjának tizenegyedik órájára időzítették. Szent Márton napja évszázadokon át az újrakezdések idejét jelezte Európában - az új iskolai tanév, a bérleti szerződések első napja és az adósságok rendezésének a napja volt. Mi lehetne jobb nap ennél a béke újrakezdésére?"
Felmerül a kérdés: vajon miért társul Tours-i Szent Márton az újrakezdéshez és a békeszerződésekhez? Hát itt találjuk az első ajándékot, amelyet Szent Márton ma nekünk akar adni: a béke ajándékát.
A világszerte tapasztalható zűrzavar és káosz közepette Jézus a béke fejedelme: "Ő a mi békességünk" (Ef 2,14). Az Ő békéje nem egyszerűen a pozitív gondolkodásban található meg, bármennyire is hasznos lehet ez. Az Ő békét nem abban találjuk meg, hogy ne lennének konfliktusok és problémák, bármennyire is szeretnének oly sokan konfliktusok és problémák nélküli életet élni. Jézus békéje nem a jó érzésekben, a jó egészségben vagy a bankszámláink nyugalmában található, bármennyire is adhatnak ezek bizonyos fokú lelki békét. Az igazi béke közvetlenül a szívünkben uralkodó Krisztusból származik. Megkaphatjuk a világ által kínált béke minden formáját, és mégis hiányt szenvedhetünk az igazi békében. Ferenc pápa szavaival élve: " A világ érzéstelenítőkkel tanítja nekünk a béke útját. Elandalít, hogy ne lássuk az élet másik valóságát, a keresztet. Ezért mondja Szent Pál, hogy aki be akar lépni a mennyek országába, annak sok viszontagságon kell átmennie. De vajon békére lelhetünk-e a viszontagságok közepette? Ha rajtunk múlik, nem. Nem vagyunk képesek olyan békét szerezni magunknak, amely nyugalmat ad, saját kezűleg gyártott békét, mert ott vannak a viszontagságok: legyen az fájdalom, betegség, halál. Az a béke, amit Jézus ad, ajándék: a Szentlélek ajándéka – és ez a béke a viszontagságok közepette is halad előre. Nem egyfajta sztoicizmus vagy fakírkodás, nem. Ez valami más."[2]
Jézus azt az ígéretet adja tanítványainak és nekünk, hogy olyan békét ad nekünk, és olyan békét hagy nekünk, amelyet ez a világ nem adhat meg: "Békességet adok nektek, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja" (Jn 14,27). És hozzá tehetném, hogy a világ ezt el sem veheti. A békességet, amit ő ad, nem adhatja meg semmi és senki ebben a világban. Jézus emlékeztet arra, hogy az ő békéje nem véd meg minket a bajtól és a félelemtől, de megvéd attól, hogy ezek az erők eluralkodhatnának rajtunk. Az általa adott béke nem a bajok nélküli békét jelenti, hanem a bajok közepette való békét. Békét jelent, nem a félelem hiányának a békéjét, hanem békét éppen a félelem közepette. A világ által felkínált béke a menekülés békéje, amelyet szüntelen a bajok elkerülése hajt, és a pénzünkre meg a holmiinkra hagyatkozik, végső soron pedig abból fakad, hogy nem vagyunk hajlandóak szembenézni a valósággal. A béke, amelyet Jézus kínál nekünk, olyan béke, amely független a külső körülményektől és amelyet semmilyen élettapasztalat nem vehet el tőlünk: sem bánat, sem veszély, sem szenvedés nem tudja kisebbé tenni. Ő a mi békességünk. Mert Ő a Béke Fejedelme.
Hallgassuk tovább Ferenc pápát: „Isten békéje valódi béke, amely belép az élet valóságába, amely nem tagadja meg a realitást: az élet ilyen. Van benne szenvedés, vannak betegek, van megannyi rossz dolog, háborúk és a többi, de ez a belső béke, amely ajándék, nem vész el, hanem képes arra, hogy magára vegye a keresztet és a szenvedést, és menjen tovább az úton. A kereszt nélküli béke nem Jézus békéje, hanem egy megvásárolható, egy fröccsöntött béke. Mi is elő tudjuk állítani, ám nem lesz tartós. Véget fog érni.”
Igen, Jézus nem olyan békét ad, mint amilyet a világ ad. Az ő békéjét nem lehet az ENSZ-ben letárgyalni. Az Ő békéjét nem garantálja a virágzó gazdaság, vagy bármilyen politikusi ígéret. Mert a béke, amit Ő ad, az Ő maga. Az ő barátságának a békéje. Az ő megbocsátásának, az ő megváltásának a békéje. Az ő védelmének békéje. Annak a békéje, hogy Istennek minden szükségünkre gondja van és betölti azokat az ő gazdagsága szerint, amely Krisztus Jézusban van. A békesség, hogy elment, hogy helyet készítsen nekünk, hogy ahol ő van, ott legyünk egy napon mi is. A békesség, hogy amikor ez a csata véget ér, koronát viselhetünk majd az Új Jeruzsálemben.
Íme Szent Márton első ajándéka a mai napon: Jézus békéjének ajándéka!
4. Szent Márton és az együttérzés ajándéka. Szent Márton Kr. u. 316-ban vagy 317-ben született - krónikása szerint, aki személyesen ismerte őt, „Sabariában (ma Szombathely), Pannóniában", született olyan apától, aki a császári lovasgárda főtisztje vagy tribunusa volt. Márton Észak-Itáliában nőtt fel, Egy veterán katonatiszt fiaként Mártonnak tizenöt évesen be kellett lépnie a római lovasságba. A leghíresebb legenda Tours-i Mártonról az, hogy egyszer egy hóviharban kettévágta a köpenyét, hogy megossza egy koldussal. Aznap éjjel Jézus jelent meg álmában, aki a fél köpenyt viselte, és ezt mondta az angyaloknak: "Márton, aki még katekumen, ezzel a köntössel öltöztetett fel engem."
Ezt a jelenetet a híres festő, Doménikos Theotokópoulos, azaz El Greco megörökítette a "Szent Márton és a koldus" című festményén. Ez a több mint két méter magas festmény ma Washingtonban látható, az amerikai szépművészeti múzeumban. Eredetileg a Toledói Szent József kápolna számára készült. El Greco a festményein mindig az isteni közbenjárás lehetőségét kutatja. A lenyűgöző képen a szentet látjuk, amint a kardjával kettévágta köpenyét, és a felét a fázó koldusnak adja. El Greconál ez nem egy megállított mozzanat, nem egy kiragadott filmkocka, hanem az ő számára ez egy folyamatos cselekvés. Egy átalakulás. Rituális történés, ahol két ember, Márton és a koldus megnyitják önmagukat a kegyelem mozdulatai számára. El Greco azt akarja, hogy ezt lássuk meg, ezt éljük át. Az együttérzés átalakító erejét akarja bemutatni.
Szent Márton második ajándéka számunkra ma: az együttérzés ajándéka.
Az együttérzés nem pusztán a hittanórán begyakorolt kedvesség, hanem mindenütt jelen van. Nélkülözhetetlen a társadalmi problémák kezelésénél, például a korrupció és a cinkos gazdasági összejátszások leküzdésénél a társadalom és a közélet minden rétegében. Nélkülözhetetlen az együttérzés, ha valóban gondoskodóbbá akarjuk tenni a világunkat, vagy hagyjuk, hogy továbbra is a kapzsiság vezessen. Együttérzés kell ahhoz, hogy olyan gazdaságpolitikát hozzunk létre, amely csökkenti a gazdagok és a szegények közötti szakadékot. Együttérzés nélkül ez nem megy. Ahogy Ferenc pápa megjegyezi: "Annak érdekében, hogy fenntartható legyen a másokat kirekesztő életstílus, vagy hogy ezzel az önző eszménnyel lehessen fellelkesíteni magunkat, kialakult a közömbösség globalizációja. Mintha észre se vettük volna, részvétlenné válunk mások fájdalomkiáltása hallatán; már nem sírunk mások drámája miatt, és nem is érdekel bennünket, hogy segítsünk rajtuk: mintha semmi közünk nem volna hozzájuk, és nem tartozna ránk. A jóléti társadalom kultúrája elkábít minket, s nyugtalanok leszünk, ha a piac olyasmit kínál, amit még nem vásároltunk meg, miközben a lehetőségek hiánya miatt derékba tört életek csak olyanok számunkra, mint valami látványosság, ami egyáltalán nem zavar bennünket.”[3]
Arra persze nincs garancia, hogy az önmagukkal együttérző emberek együttérzőbbek lesznek másokkal szemben. Úgy tűnik, nagyon fontos, hogy hűek legyünk önmagunkhoz - ahogyan Szent Márton számára is az volt. Figyelmen kívül hagyhatta volna a koldust, de ezzel azt is figyelmen kívül hagyta volna, hogy ő maga ki is valójában. Kétségtelenül fontos feladatod az életben, hogy megtanuld, ki is vagy Te, azaz hogy képes legyél felelősséget vállalni a döntéseidért; képes legyél kiállni azért, amiben hiszel. De hitelesnek lenni sokkal több, mint csak önmagadért lenni és csak a saját érdekedben tenni a dolgokat.
Az együttérzés akkor válik döntő fontosságúvá, amikor olyan emberekkel találkozunk, akik különböznek tőlünk. Vagy amikor mi magunk hibáztunk, és hirtelen arra van szükségünk, hogy mi magunk megtapasztalhassuk az együttérzést, akár a munkahelyünkön, vagy az egyházban, a kolostorokban, sőt még a kormányzatban is. Az együttérzés fontosságát a mindennapi életben nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ha megértjük, hogyan működik, és hogyan növelhető bennünk és gyermekeinkben, akkor lesz igazán esélyünk, hogy kultúrát építhessünk.
Íme Szent Márton második ajándéka számunkra ma: az együttérzés ajándéka!
5. Szent Márton és a bátorság ajándéka. Amikor Szent Márton életrajzírója, Sulpicius Severus elbeszéli, hogy Márton a koldusnak adta a köpenye felét, érdekes részletet közöl. Azt írja, hogy e cselekedet láttán "a járókelők közül néhányan kinevették, mert rossz volt ránézni a katonára, olyan volt, mintha csak félig lenne felöltözve". Néhány cinikus ember nevetett, amikor ezt látta. Úgy gondolták, hogy Márton nevetségesen nézett ki egy fél télikabátnak megfelelő ruhában! Másoknak viszont lelkiismeret-furdalásuk lett, mert nem tettek semmit, pedig sokkal több ruhájuk volt, mint Mártonnak, amit odaadhattak volna a szegény embernek. Márton úgy szolgált az Úrnak, hogy egyetlen téli ruháját kettévágta, és odaadta a városkapu előtt fagyoskodó szegény embernek. Volt bátorsága kiállni a meggyőződése mellett.
Szent Márton harmadik ajándéka számunkra ma: a bátorság!
Ha van bátorságod a meggyőződésed mellé, akkor van önbizalmad azt tenni, amit helyesnek tartasz, még akkor is, ha mások nem értenek egyet vagy nem helyeslik. A görög filozófus, Arisztotelész úgy vélte, hogy a bátorság, mint erény, az erkölcsi kiválóság egyik ismérve. Pontosabban, ez volt az az erény, amely mérsékelte egyrészt a vakmerőségre, másrészt meg a gyávaságra való hajlamunkat. Úgy vélte, hogy a bátor ember csak olyan dolgoktól fél, amitől érdemes félni. A bátorság azt jelenti, hogy tudjuk, mitől kell félni, és megfelelően reagálunk erre a félelemre. Arisztotelész számára nem csak az számított, hogy szembe nézünk-e a félelmeinkkel, hanem az is, hogy miért nézünk szembe velük, és hogy mitől félünk.
Valami lényeges bontakozik ki előttünk. A félelem leküzdésének az okai számítanak. Ezek jelenthetik a különbséget a bátorság, a gyávaság és a vakmerőség között. Talán a bátorság igazsága az, hogy a bátorság magáról az igazságról szól. A bátorság arról szól, hogy szembe mersz nézni a valósággal, azaz hogy megvan Benned az akaraterőnek, hogy a fájdalom, a kellemetlenségek és a kockázat ellenére sem riadsz vissza. Akárcsak Szent Márton. A bátorság az, amikor addig nézed a fájdalmat, amíg ki nem rajzolódik mögüle az öröm; addig szemléled azt, ami a világ szemében csúf, amíg ki nem nyilvánítja Számodra a maga szépségét; és vállalod a mindennapok nehézségeit, mert már tudod, milyen vigasz rejtezik a mélységükben. Pont úgy, mint Szent Márton.
Figyeljünk most ismét Ferenc pápára: "Isten népe megtanul látni, bízni, felfedezni és hagyni, hogy a feltámadás ereje vezesse őket. Isten népe felismeri, hogy mindig lesznek fájdalmas idők és igazságtalan helyzetek, de ezek nem törik össze a kezüket. Isten népe nem hátrál meg félelmében, vagy ami még rosszabb, nem enged a szkepticizmus, az pesszimizmus vagy a félelemkeltés légkörének, hiszen ezek nem tesznek mást, mint ártanak a léleknek, a remény elapadását okozzák, és akadályt vetnek minden lehetséges megoldás útjába. Isten férfiai és asszonyai bátran megteszik az első lépést – és ez a fontos: megtenni az első lépést, hogy kreatív módokat találjunk arra, hogy miként tehetünk közvetlenül tanúságot arról, hogy a Szeretet nem halt meg, hanem győzedelmeskedett minden akadály felett. Isten férfiai és asszonyai azért vállalják mindezt, mert megtapasztalták, hogy Jézusban maga Isten vállalt fel minket. Saját testét adta oda azért, hogy többé senki se érezze magát egyedül vagy elhagyottnak. És ez a mi hitünk szépsége: Isten úgy vállalja föl ezt a világot, hogy közülünk valóvá lett."
Azokon a sötét, téli reggeleken, amikor nem igazán akarunk kimászni az ágyból és szembenézni azzal, ami vár ránk, ne feledjük, hogy a bátorság egy nagyon személyes, privát cselekedet is lehet. Mindig lesznek kockázatok és kihívások, amelyekkel szembe kell néznünk, de az igazi kérdés mégis mélyebben van bennünk, hogy mi is az, ami igazán számít? Vajon a szeretet? A tanulás? A kíváncsiság? Vagy az együttérzés? A remény? Hogyan tanítanak meg ezek az értékek arról, hogy kik vagyunk valójában és hogy mi is a szerepünk a világban? Hát ezek azok a kulcskérdések, amelyek közelebb visznek legigazibb valónkhoz – néha éppen a legnehezebb napjainkon.
És íme, ez Szent Márton harmadik ajándéka: a bátorság ajándéka!
6. Összegzés. Mi, akik időben, térben és élethelyzetünkben is már távol kerültünk Szent Márton korától, összehasonlíthatjuk az ő életét a miénkkel, és inspirációt meríthetünk abból, ahogyan ő kezelte a kihívásokat, amelyek számos esetben meglepően hasonlóak a miénkhez. Szükségünk van Szent Márton segítségére és közbenjárására.
Szent Márton! Add nekünk a béke ajándékát napjainkban, világunkban, életünkben. Nem a tagadás békéjét kérjük, amely pusztán a konfliktusok hiánya lenne, hanem az életet adó békét, amelyben az emberek és a népek növekedhetnek.
Szent Márton! Add nekünk az együttérzés ajándékát. Irgalmasságod és alázatosságod tettei visszhangoznak évszázadokon át, otthonossággal és reménnyel töltve el a hívőket. Emlékeztess minket, hogy a szeretet legapróbb tettei azok, amelyek a legjelentősebb nyomot hagyják az idő homokján!
Szent Márton: add nekünk a bátorság ajándékát. A szentek hatalmas óceánja fölött vezércsillagként ragyogsz. Mutass nekünk utat, hogy bátorsággal, meggyőződéssel és szeretettel hajózzunk életünk viharos vizein. Így legyen! Amen.
[1] H.G. Wells 1914-ben megjelent könyvének a címe nyomán
[2] Ferenc pápa: Kereszt nélkül nincs igazi béke; magyar fordítás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/jezus-bekeje-az-igazi-nem-vilag-andalito-bekeje-ferenc-papa-kedd-reggeli-homiliaja
[3] Ferenc pápa Az evangélium öröme kezdetű apostoli buzdítása, 54. magyar fordítás: https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=451
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése