Kovács-Gombos Gábor kiállítása

 

 

 

Következő kiállítónk:

Kovács-Gombos Gábor festészetéről

november 24 péntek 17.00

 

Útjelző - Adventi üzenet

Állíts magadnak útjelzőket, helyezz el magadnak jelzőoszlopokat! Irányítsd szívedet a kiépített útra” — figyelmeztet Jeremiás próféta. Festményeim ilyesféle fénylő útjelzők kívánnak lenni. Küszöbök, átjárók, amelyek megnyitják mindennapi világunk tereit a transzcendens felé. Azt remélem, hogy képeim olyan meditációs objektumként teljesíthetnek szolgálatot, amelyek mindenkori nézőiket saját belső csendjük megtalálásához és azon túl pedig minden létező Teremtőjéhez segítik.

-Kovács-Gombos Gábor

 

Kovács-Gombos Gábor célja egy olyan korszerű, szakrális festészet megteremtése, amely – a hagyományos táblaképen belül (túllépve a figurális-absztrakt ellentéten) – a jelenkor vizuális eszköztárát felhasználva, magába olvasztva, képes a változatlan, alapvető tartalmak művészi közvetítésére.[1]

Kompozíciója szinte mindig természeti képekből indul ki. Meghatározó élményforrása a soproni hegyvidék és erdő, ahol a lombok közül egyenes fénypászmákban ragyog át a fény. Sokszor megfigyelte az őszi levegőben az apró bogárkák kavargását, amint a mozdulatlan ellenfény oszlopában fénypontokként ragyognak. A fénysáv állandósága és a benne – és általa – villogó áttetsző pontok szemnek gyönyörű látványa önmagán túli összefüggéseket szimbolizál. A statikusban látható dinamika értelmezhető a teológia mozdulatlan mozgatójának vizuális megfelelőjeként is. Ennek vizsgálata és megjelenítése művészi programjának a lényege, amely több mint két évtizede folyamatosan alakul.

            Beke László művészettörténész a művész törekvéseit rendkívül röviden és tömören összegzi: „(…) Kovács-Gombos nem atmoszférafestő. Az ő kékje a Giottóéval rokon. Szellemi rokonság ez, a kék ugyan nem mond ellen az átlátszó levegőrétegek mélységbe fordulásának, de mégis inkább abból a fényből jön, amelyet Bizáncban és a középkorban az arannyal helyettesítettek az ikonokon. Kétféle fény van. Egy fizikai és egy metafizikus fény. Kovács-Gombosnál a kettő nem zárja ki egymást, hanem természetesen összefügg. A néző először egy erőteljesen sugárzó, intenzív képmezővel találkozik, melynek sötét-világos, pozitív-negatív felosztása valamilyen absztrakt egyensúlyi törvény érvényesülésére utal. Aztán rájön, hogy ezek a színmezők a természetből erednek. Végül a néző felfedezi, hogy ez a sugárzás egy szellemi sugárzás visszfénye, melynek fényforrásához – mint minden fény, mint minden pozitívum egyetlen, tökéletes és teljes Őseredetéhez – akár imádkozni is lehet.”[2]

Kovács-Gombos Gábor idézett művészi törekvéseinek lényege az évtizedek folyamán alig változott, inkább részleteiben alakult. Szándéka ma is, hogy a jórészt monokróm felületek geometrikus rendje, szimmetriája és látszólagos statikája a nézőben egyszerre idézze fel a szemmel érzékelhető valóság képét és utaljon a csupán belső látással felfedezhető világra. Törekvése, hogy a festmény, – miközben látványában határozottan érzéki, – legyen alkalmas filozófiai, teológiai gondolatok hordozására.

 

1955-ben született Győrben. Budapesten és Sopronban él. Egyetemi docens a Soproni Egyetemen.

2022-ben pedig Magyarország Köztársasági Elnökétől a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült.

---

[1] Részletek Kovács-Gombos Gábor: Transzcendencia a művészetben mint az idea felragyogása az anyagban című könyvéből.

[2] Beke László Kékek és fények. In.: Kovács-Gombos Gábor „Oltárképek” (katalógus) Budapest,

2001