MOZI (14.)

 

https://kritikustomeg.org/film/29841/therese-therese-tortenete-1986 

 

  Alain Cavalier: Thérèse (1986)

 

2025/2026-os tanév filmjei (eddigiek és előzetes)

OKTÓBER

1.       Alain Cavalier: Thérèse (1986)

2.       Soós Péter: 1242 – A nyugat kapujában (2025)

3.       Peter Luisi: Bonzsúr, Svájc! (2023)

4.       Silje Evensmo Jacobsen: Egy újfajta vadon (2024)

5.       Szabó István: A napfény íze (2000)

6.       Jiří Menzel: Szigorúan ellenőrzött vonatok (1966)                       [filmtörténeti sorozat/18.]

7.       Miloš Forman: Tűz van, babám! (1967)                                        [filmtörténeti sorozat/17.]

8.       Guillaume Senez: A hiányzó részem (2024)

9.       Frédéric Farrucci: A mohikán (2024)

10.    Sophie Deraspe: Pásztorok (2024)

11.    Kate Woods: Lili és a kenguru (2025)

12.    Takács Rita: Amiről a fák suttognak (2021)

13.    Joseph Kosinski: F1 – A film (2025)

14.    Klim Shipenko: A kihívás 2023)  

 

Ambrus atya mozijában vetített több mint 1900 film

 

(…-1969), 1970, 1771, 1972, 1973, 1974, (1975-1989), 1990, 1991, 1992, 1993, 1994, 1995, 1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017, 2018, 2019, 2020, 2021, 2022, 2023, 2024, 2025

 

Október 18-án, szombaton, 20.00 órakor egy Lisieux-i Szent Terézről készített rendhagyó filmet vetítünk a Díszteremben:

 

Alain Cavalier: Thérèse (1986, francia, szinkronnal, 92 perc)

 

Egy jól ismert szent-életút újragondolva.

[Alain Cavalier nagy érdeklődést kiváltó vallásos témájú filmje nem tekinthető egy szent életrajzának. Thérèse alakja nem is mindig áll a középpontban – ő is csak egy a sok apáca közül. A rendező sokkal inkább arra törekszik, hogy bemutassa egy kolostor belső életét a maga szomorú, fájdalmas, vidám vagy humoros pillanataival. A rövid, hatásos jelenetek füzérére komponált, fényre koncentráló, a látványos díszletektől tudatosan lemondó film a Cannes-i Filmfesztiválon a zsűri nagydíját kapta.]

[Thérèse Jézus iránti odaadása és az Istenhez vezető „kis út” koncepciója egyszerű, modern nyelvezettel, világosan lett megfogalmazva. Angyali egyszerűség érződik a műben, anélkül, hogy díszes fények, énekek vagy látványos csodák lennének benne.]

[A rendező a produkció előkészítési szakaszában nemcsak az adatokat, hanem a vizuális és hangulati részleteket is gondosan áttanulmányozta. Filmje a karmelita kolostor egyszerűségének gyönyörűen megvilágított, stilizált ábrázolása. Bár Cavalier meglátogatta a lisieux-i karmelita kolostort, és beszélt az ott élő nővérekkel, a filmet nem ott forgatták, és nem is próbálja reprodukálni a kolostor jellegzetes építészetét. Ehelyett az arcokra, gesztusokra és a zárt tér intenzitására koncentrál. A filmben egyáltalán nincsenek külső felvételek; a kolostoron kívüli világot burkoltan, egy galamb háttérben hallható burrogásával vagy egy apró béka zöld, pulzáló testével közvetíti, amelyet a betegápoló nővér a haldokló Thérèse örömére hozott be hozzá.]